Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. 2\ valakinek érdeke lehet nemcsak annak elérése, ami reá előnyös, hanem érdeke lehet az is, hogy a reá hátrányost, kellemetlent, előnytelent kikerülje, elhárítsa. Amíg tehát az „előny" csak valamely pozitív jót jelent, addig az érdek e mellett még negatív jelentéssel is bír. Kétségtelen azonban, hogy valamely „előny" és általában az „előnyös" elérése mindenkinek érdeke és így az erre való törekvés kétségkívül „önérdek", „előny" azonban nemcsak „anyagi előny", hanem előny mindaz, ami valakire más (nem anyagi) irányban hasznos, vagy kellemes. Már pedig kétségtelenül mindenkire kellemes, tehát előnyös is, az, ami benne a gyönyör érzetét kelti fel; ennek az elérése tehát az illető személynek érdeke. Aki tehát ennek az előnynek elérésére törekedve cselekszik, az kétségkívül „önérdekből" jár el. V. J.-né vádlott pedig a vád szerint perverz kéjvágyának kielégítése végett azért kerítette meg férje számára T. M.-t, mert a közösülés végignézése neki gyönyört okoz. így tehát ez a vádlott — ha a vád bizonyítást nyer — egy neki előnyös helyzet elérésére törekedvén, önérdekből cselekedett. Ezek szerint V. J.-né a terhére kerítés büntette címén vádba tett cselekményével szándékosan, valamint önérdekből és a gyermekeinek vett ajándék megmutatásának ürügye alatt, vagyis csalárdsággal szerezte meg a sértettet férje V. J. részére házasságon kívüli nemi közösülésre és így, — amennyiben ez a tény megállapítást nyer, — a Bn. 45. §. 1. pontjában meghatározott kerítés büntette megállapítható volna. De a kir. ítélőtáblának az a jogi érvelése, hogy a kerítés az adott esetben beleolvad az erőszakos nemi közösülés bűntettében való bünsegédi bünrészességbe, szintén téves. A kir. ítélőtábla u. i. a szándék, a tevékenység, valamint az eredmény egységes voltából, úgyszintén abból állapítja meg azt, hogy a V. J.-né vádlottal szemben vádba tett két büntetendő cselekmény csak egyetlen büntetőjogi egységet alkot, mert szerinte a V. J.-né célja a-.T. M. megkerítésével is tulajdonképen arra irányult, hogy férje ezzel a leánnyal erőszakosan nemileg közösüljön. A kir. Kúria mindenekelőtt azt jegyzi meg, hogy a kir. ítélőtábla által ezirányban felhozottakból épen nem vonható következtetés arra, hogy a V. J.-né vádlott tudata akkor, midőn T. M. sértettet csalárdsággal lakására hívta, kiterjedt volna arra is, hogy