Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

20 Anyagi jog. De a kir. ítélőtábla további indokolása szerint, — ha meg is volna állapítható, hogy V. J.-né vádlott ezt a cselekményt önérdekből követte el, — terhére kerítés bűncselekménye külön ebben az esetben sem volna megállapítható, miután ez esetben is V. J.-né vádlott már feltétlenül előre tudta, hogy T. M. 15 éves tisztességes hajadon semmiesetre sem fog rábeszélésre sem beleegyezni abba, hogy az ő férjével V. J. vádlottal házasságon kívül nemileg közösüljön és hogy ezt a célját elérhesse, feltétlenül erőszakot fog kelleni vele szemben használnia; ha tehát ebben a tudatban mégis elment T. M. lakására és ezt a leányt a vád szerint való módon lakásukba csalta abból a célból, hogy ott majd férje T. M.-val házasságon kívül nemileg közösüljön, azt már azzal az elhatározással és szándékkal tette, hogy erre a sértettet a férjével együttesen erőszakkal fogja kényszeríteni. így tehát V. J.-né vádlottnak egész cselekvése tisztán és kizárólag azzal a szándékkal történt, hogy előmozdítsa és megkönnyítse férjének V. J. vádlottnak T. M. sértettel erőszakkal leendő házasságon kívüli nemi közösülését és így V. J.-né egész cselekménye ebben az esetben is nem bűncselekménytöbbséget, hanem egységet és pedig a Btk. 232. §. 1. pontjában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntettében a Btk. 69. §. 2. pontja szerint való bűnsegédi bünrészességet képez, amely cselekményre nézve pedig — a fentiek szerint — hiányzik a magánindítvány. A kir. Kúria azonban úgy találja, hogy a kir. ítélőtáblának ez a jogi érvelése is és pedig mindkét irányban téves. Ami mindenekelőtt a vád tárgyává tett és a Bn. 43. §-ában meghatározott kerítés vétségének jogi ismérveit illeti, ezt a vétséget valóban az követi el, aki valamely tisztességes nőt házasságon kívüli nemi közösülés, vagy fajtalanság céljára önérdekből más részére szándékosan megszerez, vagy megszerezni törekszik, ha a nő életének huszadik évét még be nem töltötte. A kerítés tehát valóban csak akkor büntethető, ha a szándékos megszerzés „önérdekből" történt. Ámde téves a kir. ítélőtáblának az a megállapítása, hogy V. J.-né vádlottnál ez az önérdek nem volna meg. A kir. Kúria ezzel kapcsolatban mindenekelőtt megjegyzi, hogy az „önérdek" tágabb jelentőségű az „előny elérésénél". „Előny" ugyanis mindaz, ami valakire jó, tehát hasznos, kellemes; azonban