Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. 17 táblát, hogy tartson a jelen ügyben új főtárgyalást és annak eredményéhez képest az alábbiak figyelembevétele mellett hozzon új határozatot. Indokok:... I. A kir. ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §. 1. b) és c) pontjai alapján jelentett be semmiségi panaszt, mert tévedett a kir ítélőtábla, amikor V. J.-né vádlottnál csak deliktum egységet állapított meg és nem deliktum többséget, mert továbbá tévedett a kir. ítélőtábla, amidőn megállapította, hogy bűnvádi eljárás megindítását kizáró oknak, a magánindítvány elkésett előterjesztésének esete forog fenn. A koronaügyész 1926. évi január hó 13-án 97/1926. kor. ü. szám alatt kelt átirata szerint: a kir. főügyész semmiségi panaszát fenntartotta. II. A kir. ítélőtábla azért mentette fel V. J. és V. J.-né sz. Á. R. vádlottakat az erőszakos nemi közösülés bűntettének vádja alól, mert az arra jogosított T. M. sértett anyja: özv. T. J. sz. S. T. magánindítványának a Btk. 112. §-ában meghatározott három hónapi határidőn túl történt előterjesztése elkésett és így nincs joghatályos magánindítvány. A kir. ítélőtáblának ez az álláspontja azonban téves. Ugyanis a kir. ítélőtábla helyesen fejti ugyan ki azt, hogy a magánindítvány előterjesztésére a törvény által megállapított 3 hónapi határidő szakadatlanul folyik és hogy nincs olyan törvényes rendelkezés, aminek alapján ez a határidő félbeszakíttatnék. Ámde viszont ugyanő figyelmen kívül hagyja mindenekelőtt azt, hogy a Btk. 113. §. rendelkezéséből épen az állapítható meg, hogy a törvényhozó egyáltalán nem kívánt itt nehézségeket támasztani arra, hogy az elkövetett bűn — bizonyos alaki okok miatt — büntetlenül maradjon; hanem ellenkezőleg — lehető kimerítően rendelkezve _ gondoskodni kívánt arról, hogy a sértett, — ha pedig ez valamely okból ebben akadályozva volna, — akkor az, aki az ő érdekei felett őrködni hivatva van, vagyis a törvényes képviselő, a bűnüldözéshez szükséges indítványt joghatályosan előterjeszthesse. És ugyané törvényhelyből nyilvánvaló az is, hogy a magánindítvány előterjesztéséhez a törvény mindenkor az arra jogosított személy cselekvőképességét tételezi fel és kívánja meg. Amiből viszont következik, hogy, aki az indítvány előterjesztésére jogosítottak közül akár valamely törvényes rendelkezés folytán, akár valamely szemé2