Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

16 Anyagi jog. 4 május hó 5-től 1921. évi október hó 25-ig az elévülés ez ügyben a Btk. 109. §. alapján kétségtelenül nyugodott. 1925. évi február hó 19-én pedig már a gy.—i kir. törvényszék a gy.—i kir. ügyészség megkeresésére ezt a kir. ügyészséget B. 12/15—1918. számú átiratával arról értesítette, hogy ez iratok még mindaddig hozzá vissza nem érkeztek. Minthogy 1921. évi október hó 25-től a gy.—i kir. törvényszéknek a vádlott személye ellen irányuló eme 1925. évi február hó 19. tett és az elévülést a Btk. 108. §. szerint már félbeszakítási intézkedéséig, majd pedig ez intézkedés napjától az iratoknak 1927. évi január hó 12-én a m. kir. igazságügyminisztériumtól a gy.—i kir. törvényszékhez történt beérkeztéig öt év (Btk. 106. §. 4. pontja) el nem telt, a m. kir. Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy az özv. B. Gy. vádlott bűncselekményei el nem évültek. 886. szám. Btk. 112 §., Ha a jogosított akár valamely törvényes rendelkezés folytán, akár Bn. 43. §. valamely személyes (testi vagy szellemi) okok miatt, akár valamely ellenállhatatlan kényszer folytán akadályozva van abban, hogy magánindítványát a Btk. 112. §-ában megjelölt idö alatt előterjessze, annak az akadályozásból folyó mulasztása a magánindítvány előterjesztésének időpontja tekintetében nem róható terhére. Az önérdek fogalma tágabb az előny elérésénél. Előny lehet a gyönyör is. Fennforog az önérdek arra az egyénre nézve, aki a nőt azért szerzi meg nemi közösülésre, mert a közösülés végignézése neki gyönyört okoz. E. H. 1926. szeptember 21-én B, II. 351 1926. szám. Elnök: Szeöke István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Istvánffy Lajos kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Loyczel Kálmán koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria erőszakos nemi közösülés és kerítés bűntette miatt vádolt V. J. és V. J.-né sz. Á. R. ellen indított bűnügyet amelyben a k —i kir. törvényszék 1925. évi június hó 3. napján B. 784/6—1925. szám alatt, a p—i kir. ítélőtábla pedig a kir. ügyésznek, továbbá vádlottaknak és védőjüknek fellebbezésére 1925. évi december hó 17. napján B. II. 2218/18—1925. szám alatt ítéletet hozott, a kir. főügyésznek a koronaügyész részéről fenntartott és írásban is indokolt semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletét a Bpn. 35. §-ának első bekezdése értelmében hivatalból megsemmisíti, utasítja a kir. ítélő-