Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

70 Anyagi jog. Az a körülmény, hogy ez az albizottság főleg mezőgazdasági és erdőgazdasági ügyekben, a földreform törvények megalkotása óta pedig még ingatlanelidegenítési ügyekben is határoz, nem szünteti meg az albizottságnak szervezetileg a közigazgatási bizottsághoz tartozó voltát, következőleg tehát azt sem, hogy amint a kifejtettek szerint a közigazgatási bizottságnak, úgy e gazdasági albizottságnak is főfelügyeleti hatósága a belügyminiszter, aki tehát jelen esetben jogszerűen adta meg a felhatalmazást a Jász-Nagykún-Szolnok vármegye közigazgatási bizottságának gazdasági albizottsága által panaszolt rágalmazás megtorlása céljából. Mindezekre tekintettel a Bp. 385. §. \. c) pontja alapján bejelentett semmiségi panaszt, mint alaptalant a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett. 867. szám. Bv. 3. §. A Bv. 3. §-ának 3. pontja szempontjából a cselekmény aljassága 3- P- mint rügó, nem csak akkor áll elő, ha azt anyagi természetű ok, önző érdek kelti életre; mert az emberi cselekvések aljassága az erkölcstelenség, a jellemtelenség mélységeiből anyagi érdektől nem zavarva, nem befolyásolva is kitör, s az ily anyagi érdektől mentes aljasságok a gonoszság mértéke nézőpontjából nem is tartoznak az enyhébbek közé. E. H. 1926. évi június hó 28-án B. III. 3065/1926. szám. Elnök: Magyar István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Pazár Zoltán kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Aczél Imre koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria a felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt dr. Sch. A. ellen indított bűnügyet, amelyben a p.—i kir. törvényszék 1925. évi április hó 23. napján III. B. 10873/9-1924. szám alatt, a b.—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak továbbá a vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1926. évi január hó 26. napján 16. B. 7763/17-1925. szám alatt ítéletet hozott, a közvádló, a vádlott és a közvédő részéről használt s a vádlott részéről írásban indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a vádlott semmiségi panaszának a Bp. 384. §. 9. pontjára alapított részét visszautasítja, a többi semmiségi panaszt pedig elutasítja. Ellenben a másodbíróság ítéletét a főbüntetés kiszabására vonatkozó részében a Bpn. 33. §-nak második bekezdése értelmében hivatalból megsemmisíti és a vádlott fogházbüntetését egy (1) hónapi és tizennégy (14) napi időtartamra leszállítja. Egyebekben a másodbírói ítéletet nem érinti.