Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 71 Indokolás: .... Alaptalannak találta a m. kir. Kúria a kir. főügyész semmiségi panaszát is. Azt a felfogást nem osztja ugyan a m. kir. Kúria, hogy egy cselekmény aljassága mint rúgó csak akkor áll elő, ha azt anyagi természetű ok, önző érdek kelti életre, mert az emberi cselekvések aljassága az erkölcstelenség, a jellemtelenség mélységeiből anyagi érdektől nem zavarva, nem befolyásolva is kitör s az ily anyagi érdektől mentes aljasságok a gonoszság mértéke nézőpontjából nem is tartoznak az enyhébbek közé. Ám a vádlott cselekményében a m. kir. Kúria sem ilyen, sem anyagi érdekű aljasságot nem talál, azért nem minősíthette a vádlott cselekményét a Bn. 3. §-ának 3. pontja szerint. A vádlott rokkantsága s ezzel kapcsolatos ideggyengesége folytán önmagával és másokkal szemben a bűncselekmény elkövetése idején nem tudott annyira tárgyilagos lenni, ahogy azt saját előbbi magatartása, tényei s az ezekből folyó következmények megkívánták volna. A vádlott subjektiv üldözöttnek érezte magát s objektív, jogos védekezés helyett támadó, rágalmazó, túlzó gyalázkodás terére lépett. Tette ezt azért, mert a kommunizmus alatti magatartása, nyilatkozatai miatt tényleg meghurcoltatásban részesült. Tettének rúgója tehát a teljes elfogultság mellett a szertelen indulatoskodás és az elkeseredés volt, különösen a sértett ellenében, mert benne vélte feltalálni üldözőjét. A vádlottnak ez a megzavart, forrongó lelkiállapota azonban az aljasság nyomait nem mutatja s így bár szertelen, bár súlyos rágalmazása aljasnak még sem mondható stb. 868. szám. A Bv. (19Í4: XLI. t.-c.) 8—12. §-aiban említett felhatalmazás visz- Bv. szavonásának nincs helye. §•» J. E. 1926. június hó 25-én B. I. 4626/1926. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Mendelényi László kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Finkey Ferenc koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa a rágalmazás vétségével vádolt dr. B. Gy. ellen a sz.—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1926. évi február hó 27. napján B. 4470/11-1925. szám alatt, a gy.—i kir. ítélőtábla által pedig a kir. ügyésznek felfolyamodására 1926. évi április hó 14. napján B. 789/12-1926. szám alatt jogerős végzéssel elintézett bűnvádi