Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

60 Anyagi jog. A kir. járásbíróság 1926. évi január hó 26-án 5190/1-1926. sz. a. hozott végzésével a bűnvádi eljárás megindítását a Bp. 527. §-a értelmében megtagadta „mert a fegyelmi hatóságnak az ügyre vonatkozó tényállításai a rágalmazás megállapítását kizárják". A főmagánvádló felfolyamodása folytán a d.—i kir. törvényszék mint fellebviteli büntetőbíróság 1926. évi március hó 8. napján Bf. 1526/3-1926. sz. a. hozott végzésével a kir. járásbíróság végzését megváltoztatta és a kir. járásbíróságot a bűnvádi eljárás megindítására utasította azzal az indokolással, hogy a Bp. 527. §-a az eljárásnak csupán alaki okokból való megtagadására jogosítja fel a járásbíróságot, a járásbíróság pedig érdemi, a büntethetőséget megszüntető olyan okból tagadta meg az eljárást, amelynek elbírálása csak az ügy érdemében ítélettel történhetik meg. II. A kir. törvényszéknek ez a végzése törvénysértő. A kir. törvényszéki eljárásban a kir. ügyészség a Bp. 34. §-a szerint megtagadhatja a vád képviseletét s a Bp. 101. §. 1. pontja alapján megszüntetheti a nyomozást, ha meggyőződése szerint a feljelentett cselekmény nem büntethető, illetve bűncselekmény nem forog fenn, a Bp. 264. §. 1. pontja alapján pedig a vádtanács elutasítja a vádiratot, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény. Ezek a rendelkezések azt célozzák, hogy a feljelentett egyén ne állíttassák vádlottként a bíróság elé olyan esetekben, amikor a feljelentett cselekmény nyilvánvalóan nem büntethető. Ugyanezt célozza a járásbíróság előtti eljárásban a Bp. 527. §-ának első bekezdése, amely szerint a járásbíróságnak az eljárás megindítását végzéssel kell megtagadnia akkor, ha a feljelentett cselekmény nem büntethető. Amint azt a jogegységi tanács B. I. 2075/1924. számú végzésében már részletesen kifejtett: ez az eset akkor forog fenn, ha vagy a panasz tárgyává tett tényálladék nem ütközik a büntetőtörvény valamelyik rendelkezésébe (a tett egyáltalában nem is lehet bűncselekmény) vagy ha a feljelentett tett bűncselekmény volna ugyan, de arra nézve a büntethetőséget kizáró ok forog fenn, amelynek fennforgása a feljelentésből kétségtelenül megállapítható. A nem büntethetőségnek, a kriminalitás teljes hiányának ezen evidens eseteiben semmi értelme nincs ugyanis annak, hogy a kir. járásbíróság érdemleges tárgyalást tartson, s a nyilván alaptalanul feljelentett egyéneket vádlottakként maga elé állítsa.