Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

54 Anyagi jog. E. H. 1927. február 16-án B. III. 7328/1926. szám. Elnök: Magyar István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Bök Béla kir. kúriai bíró. Koronaügyészség : Aczél Imre koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége alól jogerősen felmentett K. P. újrafelvételi bűnügyét, amelyben a b.—i kir. büntető törvényszék 1926. évi január hó 16. napján B. XI. 14568 33-1925. szám alatt, a b.—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak fellebbezésére 1926. évi június hó 24. napján 18. B. 4862 351926. szám alatt ítéletet hozott, a vádlott és a közvédő részéről használt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A m. kir. Kúria a vádlott és a közvédő semmiségi panaszát elutasítja. Indokolás: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a vádlott csatlakozásával a közvédő jelentett be semmiségi panaszt a Bp. 384. §. 11. pontja alapján azért, mert a felhatalmazás nem kellő időben adatott, tehát nincs törvényes vád; továbbá a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontja alapján azért, mert a vádbeli közlemény bűncselekményt nem tartalmaz, hanem csak jogos kritikát, de ha bűncselekményről szó lehetne is, az időközben elévült. A bűnvádi eljárás megindításához szükséges felhatalmazás hiánya a Bp. 384. §. 11. pontja alapján alaki okon a törvényes vád hiányát vitatja, tehát kapcsolatos a Bp. 385. §. \. c) pontja alá eső anyagi jogi panasszal, amely viszont a bekövetkezett elévülés megállapítását kéri, mert ez megszünteti az időközben megadott felhatalmazás joghatályosságát. A semmiségi panasz alaptalan. A jogilag vitás kérdés az, vájjon a főmagánvádra lefolytatott alapperbeli eljárás összes bírói intézkedéseivel, ítéleteivel és határozataival az időközben megadott felhatalmazás nóvuma alapján folyamatba tett újrafelvételi bünperben az elévülés nézőpontjából olybá veendő-e, mint amelynek a sajtó vétségi elévülésre (St. 48. §.) vonatkozóan a Btk. 108. §-ában körülírt félbeszakító jogi hatása nincs, vagy ellenkezően? Az első esetben a felhatalmazás nem joghatályos, a bünperkérdés érdemben szóba nem jöhet, s helyes az elsőfokú bíróságnak ítélete, amely az alapperben felhatalmazás hiánya okából hozott felmentő ítéletet hatályában fenntartja; a második esetben viszont helyes a kir. ítélőtáblának bűnösséget kimondó, büntető ítélete, amelynek