Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 43 évi február hó 15. napján B. I. 2141/10-1925. szám alatt ítéletet hozott, az E. hercegi hitbizományi uradalom pótmagánvádló sértett képviselője részéről használt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszt elutasítja. Indokolás: A pótmagánvádló sértett képviselője részéről a kir. ítélőtábla ellen a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panasz mint alaptalan a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében elutasíttatott. Téves ugyan a kir. ítélőtáblának a kir. törvényszék ítéletéből elfogadott az a jogi álláspontja, hogy a haszonbérlő szerződésszegő ténykedései, így az adott esetben vádlott terhére rótt fa eltulajdonítások a haszonbérlet általános természeténél fogva bűncselekmény megállapításának alapjául általában nem szolgálhatnának, mert a bűncselekmény megállapítását a haszonbérleti jogviszony sem akadályozza, ha a törvényben meghatározott tényálladék létrehozatala a Btk. 75. §-ában meghatározott szándékkal történt. Nem állítható fel ily általános szabály arra az esetre sem, ha a haszonbérlő szerződésszerű kötelezettségeinek biztosítására óvadékot adott, mert a megfelelő óvadék az állandó bírói gyakorlat értelmében rendszerint csak helyettesíthető dolgok eltulajdonítása esetében zárja ki a sikkasztást, nem helyettesíthető dolgok azonban az érték általi helyettesíthetés feltétele nélkül adatván át s ekként azok eltulajdonítása „invito dominó" történvén, az ily idegen dolgok eltulajdonítása a sikkasztás megállapítására kételyt kizáróan alkalmas lehet. Minthogy azonban a valónak elfogadott tényállás a jogsértő szándék subjektiv elemeinek megállapítására megnyugtató alapot nem nyújt, annál kevésbbé, mert a szerződésnek az a pontja, mely szerint a vádlott az óvadék nyújtására bárminő kártérítési összeg fizetésének biztosítása végett köteleztetett, a vádlottnak szerződési joga tekintetében való tévedését (Btk. 82. §.) sem zárja ki, a kir. Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy a vád alapjául szolgáló sikkasztás a Btk. 75. §-ában meghatározott szándék hiányában a vádlott terhére meg nem állapítható, s minthogy ez a szándék a Btk. 421. §-ába ütköző vétségnek is tényálladéki eleme, annak hiányában ez a vétség sem létesült. 5