Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

34 Anyagi jog. félt a kijelentése súlyos következményeitől s ennek folytán 1924. december 11-én megjelent 0. I. és neje lakásán, amikor is összetett kézzel könyörögni kezdett 0. I. és neje előtt, hogy csak azt tegyék meg, miszerint S. járásbíró nevét hagyják ki az ügyből, amit ha megtesznek, 5 millió korona jutalmat fog adni. Abból a tényből, hogy a vádlott már azután kérte 0. I.-t és nejét arra, miként csak azt tegyék meg, hogy S. járásbíró nevét hagyják ki az ügyből, amikor a nevezett sértett kir. járásbíró az előtte lefolyt tárgyalás adataiból már tudomást szerzett arról, hogy a vádlott azt állította ő róla, hogy H. L-né őt megfizette s amikor már joggal tarthatott attól, hogy ezen kijelentése miatt bűnvádi eljárás fog ellene indulni: kétségtelen, hogy a vádlott az O. I.-hoz és nejéhez intézett ezzel a kérelmével azt célozta elérni, miként 0. I. és neje abban az esetben, ha ellene a sértett kir. járásbíróra tett fenti kijelentése miatt bűnvádi eljárás fog indulni s abban a nevezettek tanukként fognak kihallgaitatni, olyan értelmű vallomást tegyenek, hogy ők a kérdéses kijelentésnek vádlott részéről megtörténtét nem hallották, illetve, hogy a vádlott előttük ily értelmű kijelentést nem tett. 0. I.-nak és nejének e részben való vallomása pedig az ügynek lényeges körülményére vonatkozott. Az az érvelése pedig a vádlottnak, hogy csak egy, már a bíróság előtt folyamatban levő ügyben megidézett tanút volna lehetséges arra reábírni törekedni, hogy hamis vallomást tegyen, nem helytálló, mert a Btk. 222. §. első bekezdésének első tételében meghatározott bűncselekménynek nem tényálladéki eleme az, hogy az illető egyén, akit valaki hamis tanuzásra reábírni törekszik már tanuként meg legyen idézve, de még az sem, hogy a bűnvádi ügy, amelyben valakit hamis tanuzásra reábírni törekszenek, ezen reábírni törekvéskor már folyamatban legyen. Abból a való tényből pedig, hogy a vádlott a reábeszélés alkalmával azt mondotta 0. I.-nek és nejének, hogy ha megteszik azt, miként S. járásbíró nevét kihagyják az ügyből, 5 millió korona jutalmat fog adni: nyilvánvaló, hogy a vádlott felhívása komoly és az eredmény elérésére alkalmas lehetett volna. Helyes tehát az alsóbíróságoknak az a megállapítása, hogy a vádlott 0. L-t és nejét bűnvádi ügyben hamis tanuzásra reábírni törekedett, stb.