Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi Jog. 33 n.—i kir. törvényszék 1925. évi június hó 5. napján B. 752/11-1925. szám alatt, a p.—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak, továbbá a vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1926. évi január hó 11. napján B. I. 2082/14-1925. szám alatt ítéletet hozott, a vádlót és a közvédő részéről használt semmiségi panasz folytán az 1926. évi szeptember hó 22. napján megtartott nyilvános tárgyaláson a koronaügyész meghallgatása után vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszokat elutasítja. Indokolás: ... A hamis tanuzásra való reábírás bűncselekményeit illetően a panaszoknak jogi oka a vádlott fellebbezése írásbeli indoklásából kitetszően az, hogy az ezen vád alapjául szolgáló valónak vett tett nem állapítja meg a Btk. 222. §. első bekezdésének első tételében meghatározott hamis tanuzásra való reábírás bűntettét, mert ezen bűntett tényálladékához a tettes azon határozott különleges szándéka szükségeltetik, hogy ő a megidézett tanút hamis vallomásra reábírni törekedjék. A bűncselekmény előfeltételét képező ez a szándék pedig megvalósítható nem is volt, mert akkor, amidőn az 0. I. és neje által a vádlott ellen bizonyított felszólítás megtörtént, ők már tanuként ki voltak hallgatva és a rágalmazás tényálladékát ellene már inkriminálták. Már kihallgatott tanúval szemben pedig a hamis tanuzásra való reábírás bűntettét nem lehet elkövetni. Továbbá ehhez különben is az egyszerű felszólítás és kérelem nem is elegendő. A való s e helyütt is irányadó tényállás az, hogy a vádlott 1924. november 30-án 0. I. és neje előtt, — midőn megtudta, hogy ezek H. I.-néhoz mennek, akit ő becsületsértés vétsége miatt a k.—i kir. járásbíróságnál feljelentett, — ezt a kijelentést tette: „H.-néhoz, ahhoz a ronda k...-hoz, aki S. bírót megfizette?" Majd utóbb 1924. december 9-én, mikor a H. I.-né elleni becsületsértési ügyet tárgyalták, a vádlott a k.—i kir. járásbíróság folyosóján a tárgyalás előtt Sz. B. és R. V.-né előtt azt a kijelentést tette, hogy a bűnügyében új bírót kér, az ügyét dr. S. járásbíróval nem engedi tárgyaltatni, abban nem bízik, mert azt H.-né megfizette. A vádlott által 0.1. és neje előtt tett fenti kijelentés a nevezett sértett kir. járásbíró által az 1924. december 9-én megtartott tárgyalásról felvett jegyzőkönyvben 0. I. és neje tanuk vallomásában felvétetett. A további való tényállás szerint ezek után úgy látszik özv. P. L.-né