Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

20 Anyagi jog. a törvényben előírt idő elteltét — minden további nélkül szüntesse meg vele szembe az eljárást. Egyébként az ily elképzelt, még nem jogerős bírói büntetésnek az eljárási elévülés alapjául való elfogadása arra a képtelenségre is vezethet, hogy a lopás bűntettével vádolt egyén a Btk. 92. §-a alapján fogházzal elképzelt megbüntetésének feltételezése mellett a 3 évi elévülés címén esetleg felmentetik, ellenben egy bűntettnél mégis csak enyhébb súlyú eredeti lopás vétségével fogházra — akárcsak egy napra is — valóban már elítélt egyénnek e vétségi büntetése 5 év alatt évül el; ami egy egységes jogrendszerben túlságosan kirívó jelenség lenne. Mindezeknél fogva a m. kir. Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy a Btk. 66. és 92. §-ának alkalmazása folytán a fogházzal büntetett bűntettnél az elévülés nem a vétségre vonatkozó, hanem a törvényes büntetési tétel figyelembe vétele mellett a bűntettre vonatkozó időtartam szerint igazodik, mert ellenesetben az, amit a Btk. 92. §-a csak rendkívüli és kivételes enyhítési kedvezménynek szánt, — az e korláton áttörve törvényes alap nélkül mentő erőre tenne szert s a téves törvényértelmezéssel kihozott vétségi elévülés címén a bíró valójában kegyelmet gyakorolna, amire vonatkozó jog pedig a bírót nem illeti meg. VII. Végül az itt kifejtett jogi álláspont ellenzőinél szokás az egyéniesítés és az emberiesség követelményére is hivatkozni, mint amelyeknek az 59. sz. teljes ülési büntető döntvény kedvezett, annak hatálytalanítása pedig ezt a kedvezményt megszünteti. Ez a kifogás a törvényesség keretében alaptalan, mert a m. kir. Kúriának itt kifejtett felfogása és állásfoglalása a józan emberiességtől vezetett helyes egyéniesítésének a törvényes büntetési tétel nemére és időtartamára vonatkozó rendkívüli enyhítésnél gátat egyáltalában nem vet; — az itt előtérbe szökő elévülés kérdésénél pedig sem az emberiességnek, sem az egyéniesítésnek érvényesülési tere nincs, de nem is lehet, mert az elévülés törvényadta külön kedvezmény, amelynek minden egyéniesítéstől s emberiességtől függetlenül csak egy törvényes feltétele van: a törvényben meghatározott időnek megszakítás nélküli zavartalan lefolyása. Ez az általános feltétel pedig az elévülés kedvezményét a törvény keretében mindenkinek biztosítja. Mindezek alapján a m. kir. Kúria teljes ülése indokoltnak találta, hogy a felvetett vitás kérdés a m. kir. Kúria 59. számú