Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 19 arra, hogy a jogvesztési mellékbüntetés tekintetében a törvény rendelkezését figyelmen kívül hagyja. Ennélfogva határozott törvényi rendelkezés hiányában a Btk. 66. és 92. §-ának alkalmazása folytán a vétségi büntetéssel megtorolt bűntettnél arra sem terjed ki a bíró hatalma, hogy az előkészítő pertagozással kirívó ellentétben a bűnper ítélethozási tagozatában a Btk. 106. §-ának világos szövegével szemben az eljárási elévülés alapjául ne a Btk.-ben meghatározott büntetési tételeket vegye, hanem filius ante patremként a még voltaképen nem is kimért, szóval nem jogerősen kiszabott, hanem inkább csak elképzelt bírói büntetést. Ezzel szemben áll a világosan kifejezett az a törvényi akarat, hogy a bíróilag kiszabott büntetés a Btk. 120. §-a szerint csak jogerő után, a végrehajtás szakában jusson az elévüléssel önálló kapcsolatba ép úgy, mint ahogy a Btk. 106. §-ával az eljárási elévülés kérdésében csak a bűncselekményre a a törvény szerint meghatározott büntetés kapcsolódhatik. Hogy a törvényes büntetési tétel a bíróilag csak elképzelt, de valójában és jogerősen ki nem szabott bírói büntetéssel az eljárási elévülés kérdésében a Btk. 106. §-ának alkalmazásánál egymással helyet cserélhetne, olyan szabály a Btk.-ben nincs, a Btk. 106. és 120. §-ának egybevetett helyes értelme pedig a törvényesség nézőpontjából tiltakozik az ily fikció lehetősége ellen. De határozottan ellene mond az ilyen fikció létjogosultságának annak a józan belátása is, hogy az elévülés kezdetének és végének az egyéni szabadság és jogegyenlőség nem mellőzhető érdekében fix pontokhoz kell rögződnie, hogy mindenkire egyformán terjedjen ki a bűnvádi eljárás alól való menekülés reménye; nem pedig ahány eset, ahány bíró, annyiféle enyhítő körülménymérlegelés túlságosan is szétfolyó árterülete legyen az irányadó, ahol nincs mindenkire egyaránt számítás alapjául vehető biztos pont, hanem van a mérlegelés lelki sokfélesége vagyis a bizonytalanság. VI. Jogilag számba jön az az érv is, hogy amikor előbb legalább hallgatólagosan a bűnösség kimondandó, képletesen büntetés is kiszabandó, akkor a Btk. 106. §-a alapján perjogilag formátlannak, a vádlottra következetlennek látszik az elévülés címén való felmentés, mert a Btk. 106. §-a esetében a vádlottnak kétségtelen joga van arra, hogy az elidősülés a feledés alapgondolatának megfelelően bűnössége kérdését, esetleges büntetésre való érdemességét a quieta non movere alapján a bíró ne is érintse, hanem megállapítván