Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

8 Anyagi jog. épen az összbüntetés kiszabásának mellőzése miatt jelentett be fellebbezést, helybenhagyta. Ennek a határozatnak a felekre nincs hatálya. Indokolás: í. A gy.—i kir. törvényszék, mint büntető egyes bíróság 1924. évi május hó 27. napján B. 1419/4-1924. sz. a. hozott ítéletével bűnösnek mondotta ki N L. vádlottat. r., a Btk. 333. §-a alá eső, a Bn. 48. §. és a 6050 1923. M. E. számú rendelet, valamint a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán a 20. §. alapján minősülő lopás vétségében, 2., a Btk. 333. §-a alá eső, a Bn. 48. §. és a 6050/1923. M. E. számú rendelet szerint minősülő lopás vétségében s a nevezett vádlottat, mellőzvén az összbüntetés kiszabását, az előbbi cselekményeért a Bp. 49. §. I. bek. 1. tétele alapján a Btk. 92. §. alkalmazásával 1 heti fogházra, az utóbbiért pedig a Btk. 339. §-a alapján a Btk. 92. §. alkalmazásával 50.000 K. pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzbüntetést behajthatatlansága esetében 5 napi fogházra kell átváltoztatni. A kir. törvényszék az összbüntetés kiszabását — utalva a kir. Kúriának a B. J. Tára LVI. kötetének 173. oldalán közölt elvi határozatára — azzal az indokolással mellőzte, hogy az eredetileg vétséget képező lopásra a Btk. 339. §-a alapján s a Btk. 92. §. alkalmazásával pénzbüntetés kiszabását látta helyén valónak s miután így a vádlottal szemben csak egy oly bűncselekmény — a 92. §. alkalmazásával bűntettből vétséggé minősített lopás forog fenn, amelyre szabadságvesztésbüntetés állapítandó meg: a Btk. 102. §-ára figyelemmel összbüntetés kiszabásának helye nincs. Ezen ítélet ellen a kir. ügyész a vádlott terhére fogház, mint összfőbüntetés kiszabása végett a Bp. 385. §. 2. pontjában meghatározott semmiségi ok miatt jelentett be fellebbezést. A gy.—i kir. ítélőtábla az 1924. évi október hó 14. napján B. 2101/6-1924. sz. a. hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal az indokolással, hogy miután a kir. törvényszék a vádlottat a Btk. 92. §-ának alkalmazásával egyik bűncselekményért fogházra, a másikért pénzbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés pedig a Btk, 102. §-ának első bekezdése értelmében minden cselekményre külön állapítandó meg: N. L. vádlottra vonatkozólag az összbüntetés kiszabásának törvényes feltétele hiányzott. Ez az ítélet a felek megnyugvása folytán jogerőre emelkedett.