Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

100 Anyagi jog. L. L.-nak szerzőként való bejelentése nem a komoly sajtójogi felelősségvállalás, hanem az ez alól való kibúvás célját szolgálta s hogy a bíróság ennekfolytán nem is juthatott abba a helyzetbe, hogy a bejelentett szerzőt, L. L.-t felelősségre vonhassa, mert ez az első idézését be sem várva, külföldre szökött. A jelen eset tehát iskolapéldája annak, hogy a felelős szerkesztő felelősségre vonandó azért, mert a szerző nem volt sajtójogi felelősségre vonható. Ennek megállapításával a kir. Kúria nem jut ellentétbe az idézett előző elvi határozataival, különösen pedig nem a B. I. 53/ 1925. számúval azért, mert az ennek alapjául szolgált ügyben a szerző kilétét a bíróság megállapította, őt terheltként kihallgatta, ellene vizsgálatot is rendelt el, sőt vád alá helyező határozatot is hozott s ítélet csak azért nem volt hozható, mert az eljárás a vádlott hibáján kívül oly sokáig húzódott el, hogy mikor a főtárgyalásra határnap tűzetett ki, arra a vádlott súlyos betegsége miatt nem mehetett el s rövid idővel e határnap után meg is halt. De nem jutott ellentétbe a kir. Kúria a Bp. 572. §-ával sem, mert ez csak azt az időpontot jelöli meg, ameddig (t. i. a kifogásokban) a terhelt a felelősségét átháríthatja egy előző felelős személyre, — de nem vonatkozik a jelen esetre, amelyben épen ellenkezőleg V. J. a vádirat ellen kifogással nem élt, a főtárgyaláson pedig kijelentette, hogy miután a bejelentett szerző külföldre ment, mint felelős szerkesztő a fokozatos felelősség elve alapján vállalja a felelősséget. Mindezekre tekintettel megállapítja tehát a kir. Kúria, hogy helyes a kir. törvényszék ítélete, amely a vádbeli cselekményért V. J.-t, mint felelős szerkesztőt vonta felelősségre. Minthogy pedig az elsőbíróság az ítéletében felhozott indokok alapján helyesen állapította meg a vádlott bűnösségét, a Btk. 92. §-ának alkalmazására pedig az elsőfokú ítélet vonatkozó indokainál fogva nincs törvényes alap: ennek folytán a másodfokú ítéletet a közvádló alapos perorvoslata folytán a Bp, 385. §. 1. c) pontjában meghatározott semmiségi okból a Bpn. 33. §. első bekezdése értelmében megsemmisíteni és a kir. törvényszék ítéletét hatályába visszahelyezni kellett.