Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 99 volt s a vádtanács őt vád alá helyezte, szóval ha a szerző kiléte a bíróság előtt nem kétséges (St. 33. §. utolsó bekezdés) s az illető szerző akkor a bíróság elé volt állítható, annak rendelkezése alatt állott, csakis az ilyen esetben lehet megállapítani azt, hogy a szerző sajtójogi felelősségre vonható volt, következésképen a felelős szerkesztő felelősségre nem vonható. A kir. Kúria megállapítja, hogy a jelen ügyben a vádlott felelős szerkesztő nem bocsátotta oly módon a bíróság rendelkezésére a szerzőt, hogy azzal szemben a bíróság a sajtójogi felelősségrevonást alkalmazásba vehette volna. Mert a lap felelős szerkesztője első ízben felhívás dacára a szerzőt meg nem nevezte és a cikk kéziratát be nem szolgáltatta. Mikor ennek folytán a kir. ügyészség a V. J. mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló intézkedésre tett indítványt, a „N." felelős szerkesztője azt a bejelentést tette, hogy B. I. vasmunkás az inkriminált közlemény szerzője. Mikor pedig B. I. a kir. ügyészség előtt kijelentette, hogy a cikket nem ő írta, csak felkérés folytán vállalta a felelősséget, jelentette be V. J., hogy a közlemény szerzője L. L. A kir. ügyészség által ennek folytán kihallgatott L. L. magára vállalta, hogy ő a vádbeli közlemény szerzője. Ezen előzmények után adta be a kir. ügyészség vádiratát a vádtanács elnökénél L. L. ellen, aki a vádirat ellen elkésetten adott be kifogásokat, amelyeket a vádtanács elnöke visszautasítván, az iratok a főtárgyalási elnökhöz kerültek. Az 1924. évi április hó 5. napjára kitűzött főtárgyalásra szóló, vagyis az elsőbírói idézés azonban L. L. terheltnek már nem volt kézbesíthető, mert Bécsbe távozott. Az 1924. évi július 1. napjára kitűzött tárgyaláson megjelent a terhelt felesége és bejelentette, hogy férje még február hónapban — tehát akkor, midőn az iratok a főtárgyalás kitűzése végett a főtárgyalási elnökhöz kerültek — lakásukról eltávozott s tartózkodási helye előtte (t. i. felesége előtt) ismeretlen. Miután a főkapitányság is megállapította, hogy a terhelt tartózkodási helye kideríthető nem volt, a törvényszék az ő személyleírásának körözését rendelte el, a kir. ügyészség pedig most már V. J., mint felelős szerkesztő ellen adott be vádiratot. Mindezekből az előzményekből kétségtelenül kitűnik az, hogy