Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 11 ságra vihető, melynek nyilvánosságra hozatala a felettes, illetőleg felügyelő hatóság megítélése szerint az állam érdekére nem ártalmas. Ezt pedig kellőleg megítélni csak az a felettes, illetőleg felügyelő hatóság tudja, mely a közszolgálatnak a rágalmazás által érintett ágát a törvényes rendelkezések által megkívánt képességek és egyéb szükséges feltételek birtokában vezeti, illetve ellenőrzi. Ezek szerint jelen ügyben a vád törvényes emelhetéséhez szükséges felhatalmazás a m. kir. Kúriának jogi felfogása szerint is hiányzik és ekként a kir. ítélőtábla nem sértette meg a törvényt, amikor az ez alapon hozott elsőbírósági felmentő ítéletet helybenhagyta. Ezért a semmiségi panaszt, mint alaptalant, a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében elutasítani kellett. 870. szám. A peres felek ügyében döntő, azok felett álló bíró nem ügyfél, tehát Bv. 17. §. vele szemben a Bv. 17. §-ában körülírt mentességre hivatkozni nem lehet* E. H. 1926. évi május hó 27-én B. III. 7834/1925. szám. Elnök: Magyar István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Balpataky József kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Aczél Imre koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt D. J. H. ellen indított bűnügyet, amelyben a d.—i kir. törvényszék 1925. évi május hó 30. napján B. 319/6-1925. szám alatt, a d.—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak, továbbá a vádlottnak és védőjének fellebbezésére 1925. évi október hó 10. napján B. II. 2363/9-1925. szám alatt ítéletet hozott, a vádlott és a védő részéről használt s ez utóbbi részéről írásban indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszokat elutasítja. Indokolás: A védő a vádlott csatlakozásával a Bp. 385. §. 1. a), b), c) és 3. pontja alapján a bűnösség megállapítása, a téves minősítés, a büntethetőséget kizáró ok meg nem állapítása és a Btk. 92. §-ának nem alkalmazása miatt jelentett be semmiségi panaszt stb. ... A Bp. 385. §. \. c) pontjára való hivatkozással a védő a Bv. 17. §-ában meghatározott büntethetőséget kizáró okot kívánja a vádlott javára érvényesíteni, mert a nyilatkozat az ügy tárgyalása alkalmával, az üggyel összefüggésben történt és mert a nyilatkozat tételére szükség lehetett. Ez az érvelés is alaptalan. 7*