Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

76 Anyagi jog. a m. kir. vámkerületi parancsnoksághoz tartozó m. kir. vámőrként volt alkalmazásban, korábbi pénzügyőri hivatásának gyakorlására vonatkozólag azt a tényt állította, hogy a sértett pénzügyőr korában a fényűzési adóbárcák ellenőrzése alkalmával mindig jegyzőkönyvet vett ellene, ha pénzt nem adott neki. E tényállás szerint a vádlott cselekménye a Bv. 1. §-ába ütköző és 3. §-a II. bekezdésének 2. pontja szerint minősülő, valamint 9. §-a [l. bekezdésének 6. pontja értelmében felhatalmazás alapján üldözhető rágalmazás vétségének alkotó elemeit foglalja magában. Az elsőfokú bíróság azonban a vádlottat a közvádló által e vétség címén ellene emelt vád alól a Bp. 326. §-ának 4. pontja alapján abból az okból mentette fel, hogy a felhatalmazást a kir. ügyészség részére a m.—i m. kir. vámőrkerületi parancsnokság adta meg és nem a sértettnek a rágalmazó tényállítással megtámadott korábbi közhivatalnoki hivatása gyakorlását illetően ellenőrzésre hivatott felettes, illetőleg felügyelő hatósága, a m.—i m. kir. pénzügyigazgatóság s így a vád törvényes emelhetéséhez szükséges törvényszerű felhatalmazás hiányzik. A kir. ítélőtáblának e felmentő elsőbírósági ítéletet helybenhagyó, másodfokú ítélete ellen a kir. főügyész által a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján bejelentett és a koronaügyész által fenntartott semmiségi panaszát a m. kir. Kúria nem találta alaposnak. Igaz ugyan, hogy a Bv. 9, §-a a 6. pontjában megjelölt esetekre nézve a felhatalmazás megadása tekintetében csak azt az általános szabályt állítja fel, hogy a felhatalmazást megadja a sértett hatóságnak vagy közhivatalnoknak felettes, illetőleg felügyelő hatósága, ilyennek hiányában pedig maga a sértett. Ez a szabály rendszerint vita és fennakadás nélkül alkalmazható, de abban az esetben, ha a közhivatalnok a közszolgálat egyik ágából annak más és olyan ágába megy át, mely más felettes, illetve felügyelő hatóság alá tartozik, nem alkalmazható akként, hogy az ilyen közhivatalnoknak korábbi hivatása gyakorlására vonatkozó megrágalmazása esetén az újabb felettes, illetve felügyelő hatósága volna jogosult a felhatalmazás megadására. Az ilyen értelmezést ugyanis a felhatalmazásjogintézménye által védett állami érdek kizárja. Ez érdek — mint a törvény javaslatának miniszteri indokolásából is kitűnik — főként abban áll, hogy csak olyan hivatali tény legyen nyilvános-