Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

58 Anyagi jog. a cselekményegység körébe, hanem egymással anyagi halmazatban álló külön bűncselekmények, a rablás elbírálása által tehát az azzal kapcsolatban elkövetett közokirathamisítás ítélt dologgá nem vált. Alaptalan a Bp. 385. §. 1. b) pontjára fektetett panasz is, mert az irányadó tényállás szerint vádlottak a marhaleveleket azért hamisították meg, hogy az elrablott lovakat könnyebben értékesíthessék, a jogtalan haszonszerzési célzat tehát nyilvánvaló; az a körülmény pedig, hogy a rablás egyik ismérvét képező jogtalan eltulajdonítási célzat szintén magában foglalja a jogtalan haszonszerzési célzatot, a rablással anyagi halmazatban álló közokirathamisítás bűntettének súlyosabb minősítését a legkevésbé sem gátolhatja. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla, midőn vádlottak cselekményében bűncselekmény tényálladékát látta megvalósítva s midőn azt a Btk. 400. §. második bekezdése szerint minősítette, stb. 791. szám. §. A gyilkossággal, súlyos testi sértéssel, gyujtogatással vagy más súlyos vagyoni kár okozásával való fenyegetés nemcsak ily tartalmú nyilatkozatokkal, hanem a fenyegetés tartalmát megvalósítani alkalmas konkrét tényekkel és szándékosan ilyen célból teremtett helyzetekkel szó nélkül is kifejezhető. E. H. 1923. április 4.-én B. 1. 7943/1922. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir kúria másodelnöke. Előadó: Magyar István kir. kúriai bíró. Koronagyészség : Szeőke István koronaügyészi helyettes. A m. kir. kúria a hűtlenség, rablás, zsarolás bűntettei, továbbá a személyes szabadság megsértésének és a becsületsértés vétségei miatt fogvalevő P. J. ellen indított bűnügyet, amelyben sz—i kir. törvényszék 1922. évi augusztus hó 11. napján B. 8887/51-1921. szám alatt, a sz—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak, továbbá a vádlottnak és védőnek fellebezésére 1922. évi dec. hó 1. napján B. 1626-54-1922. szám alatt ítéletet hozott, a közvádló, továbbá a a vádlott és a közvédő részéről használt, a vádlott részéről írásban indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A kir. kúria a vádlott semmiségi panaszának a bűnösség megállapítására vonatkozó részét visszautasítja; a közvédő és a vádlott semmiségi panaszának a Bp. 385. §.3. pontjára vonatkozó részét elutasítja; a kir. főügyész semmiségi panaszának a Bp. 385.