Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 53 ekkor keresni kezdte a pénzét tartalmazó könyvecskét,, ezt a vádlott cselekménye nélkül maga mellett a földön azonnal megtalálta s igy birtokába vissza vette volna, amiből nyilvánvaló, hogy ezek a dolgok a sértett tényleges uralma alól még nem estek ki úgy, hogy annak folytatása vagy gyakorlása reá nézve lehetetlenné vált volna. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla, amidőn a vádlottnak cselekményét lopásnak, nem pedig jogtalan elsajátíátsnak minősítette s ennek folytán tárgytalan a védőnek a Btk. 365. §-ában említett 8 nap el nem múlására alapított érvelése, amely — tekintettel arra, hogy a vádlott a sértett előtt annak kérdésére eltagadta a pénznek és a könyvecskének nála létét — különben sem helytálló. II. A Bp. 385. §. utolsó bekezdése értelmében s ezen szakasz I. b. pontjában meghatározott semmiségi okból azért kellett az alsófokú bíróságoknak ítéleteit hivatalból megsemmisíteni, mert az ítéletek meghozása után életbe lépet 1921. évi XXVIII. t.-c. 1. §-a a Bn. 48. §-ában értékhatárul megállapított 200 K-át tízszeresére, tehát 2000 K-ra emelvén föl, vádlottnak cselekménye a Btk. 2. §--a értelmében alkalmazandó ezen új törvény alapján a Bn. 48. §-a szerint bűntetté már nem minősíthető, stb. « 789. szám. A Btk. 336. §. 9. pontja szerinti minősítéshez az, hogy a köz- Btk. 336. §. hivatalnok a cselekmény elkövetésekor hivatalos eljárásban legyen, nem 9. Pszükséges, elég, ha a tettes közhivatalnoki jellegét használja fel. E. H. 1923. évi december hó 12-én B. II. 5130/1923. szám. Elnök: Szeőke István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Módly Béla kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Loyczel Kálmán koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria a lopás büntette miatt G. J. ellen indított bűnügyet, amelyben a d.—i kir. törvényszék 1922. évi október hó 30. napján B. 3877/9-1921. szám alatt, a d.—i kir. ítélőtábla pedig a kir. ügyész fellebbezésére 1923. évi április hó 23-ik napján B.1.102/12.1923. szám alatt ítéletet hozott, a kir. főügyész, továbbá a vádlott és a védő semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a vádlott semmiségi panaszát és a védő semmiségi panaszának a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított részét visszautasítja, a védő semmiségi panaszának a Bp. 384. §. 9. és II. pontjaira, valamint a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított részét