Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

38 Anyagi jog. perdöntők; annak pedig, hogy a tudomány szempontjából a zsidóság külön népfaj-e, vagy sem, a fentebb kifejtettek szerint semmi befolyása sem lehet az e helyütt lényeges ama kérdésnek az elbírálásánál, hogy a vádlott cselekménye kimeríti-e a Btk. 172. §-ának második bekezdésében meghatározott izgatás tényálladékát. A védőnek azt az általánosságban tett kifogását pedig, hogy vádlott a vád alapjául szolgáló cikkében nem a zsidóság egyetemét, hanem annak csupán hazafiatlan és a közre ártalmas söpredékét bírálta, a cikk tartalma cáfolja meg, mert abból nyilvánvaló, hogy vádlott az ország zsidóságát, habár tett is közöttük némi csekély, de lényegbe alig vágó különbséget, teljesen általánosságban támadta meg s bírálta a kir. törvényszék ítéletében ismertetett módon és következményekkel. A védő által felhozott az a körülmény pedig, hogy a vádlott nemcsak a hithű, hanem a megkeresztelkedett zsidókat is a zsidóság fogalma alá vonja, — ami által a védő nyilván amellett kíván érvelni, hogy vádlott néni a zsidó hitfelekezet ellen izgatott, — a vádlott cselekményének minősítésére semmi befolyással sem lehet, mert az a körülmény, hogy vádlott a cikkét nem csupán a hithű zsidók ellen, hanem azok ellen a volt zsidók ellen is írta, akik az ősi hitüket elhagyták, de akiket ő s a vele egyvilágnézetüek most is zsidóknak tartanak, vádlott részéről a valódi zsidóság ellen elkövetett izgatást meg nem történtté nem teszi s ennek hatását sem csökkentheti. Ezek előrebocsátása után, tekintettel a büntetendő izgatásnak a Btk. 172. §-ának második bekezdésébe* meghatározott tárgyi ismérveire, azt kellett eldönteni, hogy a zsidóság ellen vádlott által egész általánosságban elkövetett izgatás kimeríti-e az osztály, avagy a hitfelekezet elleni izgatás fogalmát? Miként fentebb kiemeltetett ezúttal nem lévén vitás, hogy a zsidósággal szemben nemzetiség elleni izgatásról nem lehet szó, ezzel a kérdéssel a m. kir. Kúria bővebben nem foglalkozott, hanem csupán annak a kijelentésére szorítkozik, hogy Magyarországban a zsidóságot azért nem lehet külön nemzetiségnek tekinteni, mert a különböző nemzetiségekhez tartozó honpolgárok egyenjogúságáról szóló 1868 : XLIV t.c.-ből vont okszerű következtetés szerint külön nemzetiségek alatt az anyanyelvük azonossága folytán együvé tartozó, ezen az alapon történeti múltra visszatekintő és az anyanyelvükhöz ragaszkodó népfajokat kell érteni. Már pedig a zsidó-