Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 39 ságnak külön anyanyelve nincs, hanem a zsidók mindenkor az érdekkörükben élő nyelveket beszélik és az anyanyelvük is ezek szerint igazodik. Magyarországon tehát jogászi szempontból külön zsidó nemzetiségről nem lehet beszélni. A kir. ítélőtábla, szemben a kir. törvényszék ítéletével, helyesen állapítja meg, hogy Magyarországban a zsidóságot csupán azértt mert zsidók, nem lehet külön néposztálynak tékinteni. A közfelfogás szerint ugyanis néposztály alatt olyan egyének többségét kell érteni, akik akár élethivatásuknak, akár történelmi múltjuknak, avagy megkülönböztetett társadalmi állásuknak, különös szakképzettségüknek s ennek megfelelő hasonlatos foglalkozásuknak egyforma jellegénél, avagy a többi honpolgárokétól lényegesen eltérő vagyoni helyzetüknél fogva együttesen, a társadalmi életben elfogadott olyan gyűjtőnévvel megjelölhető személyösszességet alkotnak, amelynek tagjait a felsorolt tulajdonságok valamelyikének közösségénél fogva a társadalmi életben a más osztálybeliektől mint külön osztály, szoktak megkülönböztetni. A zsidóságot azonban az 1867 :XVII. t. c. által megadott egyenjogúságuk óta egész általánosságban a fentebb kiemelt körülmények egyike sem fűzi össze olyan érdekközösségbe s bennük egész általánosságban a fentebbiek értelmében osztály szerinti megkülönböztetésre alkalmas olyan közös tulajdonság sem ismerhető fel, amelynek folyományaként őket, mint zsidókat az ország többi polgáraitól különböző olyan személyösszességnek lehetne mondani, melynél fogva őket külön néposztálynak lehetne minősíteni. És pedig annál kevésbbé, mert — miként a kir. ítélőtábla is helyesen állapítja meg — a zsidók a néposztályoknak majdnem mindegyikében kisebb-nagyobb arányban bár, de megoszolva töltik be élethivatásukat s így őket más és más néposztályokba vegyülve csupán a zsidóságuknál fogva nem lehet külön néposztálynak minősíteni. Ugyancsak a törvénynek megfelelően ítélt a kir. ítélőtábla midőn megállapította, hogy a vádlott cikke hitfelekezetí elleni izgatást foglal magában. A Btk. 172. §-ának második bekezdésében említett hitfelekezet alatt ezen törvényszakasz szempontjából ugyanis nem csupán valamely vallás egyházi szabályait, hitelveit, szervezetét, hanem a hitsorsosainak, híveinek összeségét is érteni kell. Kitűnik ez abból, hogy a felhívott törvény ebben az irányban azt nyilvánítja, bűncselekménynek, mikor valamelyik hitfelekezetet a másik ellen