Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 37 letett, valamely néposztályt, avagy valamely hitfelekezetet izgatott-e gyűlöletre egy másik néposztály avagy hitfelekezet ellen? A m. kir. Kúria ebben a kérdésben mindenekelőtt a vádlott védőjének a m. kir. Kúria előtt megtartott tárgyaláson is hangoztatott azzal a kifogásával foglalkozott; hogy a vádlott cselekményére a Btk. 172. §-ának második bekezdése már csak azért sem alkalmazható, mert vádlott a vád alapjául szolgáló cikkében a zsidóságot, mint népfajt ostorozta, a népfaj pedig a törvény határozott szövege szerint nem tárgya a Btk. 172. §-a második bekezdésébe ütköző izgatásnak, mert hiszen ez a törvényhely csupán az osztály, nemzetiség és hitfelekezet elleni izgatást minősíti bűncselekménynek, a védő szerint tehát azt a népfajra is kiterjeszteni nem lehet. Abban igaza van a védőnek, hogy a Btk. 172. §-ának második bekezdése a benne meghatározott izgatás tényálladéki ismérvei között a népfaj szerinti megkülönböztetést nem említi. De épen ebből az okból a Btk! 172. §-ának második bekezdésére alapított vád szempontjából teljesen közömbös, hogy az állampolgároknak az a személyösszesége, mely ellen a vád szerint az izgatás elkövettetett, külön népfajnak minősítendő-e vagy sem ; — következéskép a vádlottat a büntetőjogi felelősség alól egymagában nem mentesítheti az a felfogása, hogy ő a zsidóságot, mint azt a személyösszeséget, melyet a cikkében pelengérre állított, külön népfajként kezelte. A Btk. 172. §-a második bekezdésének alkalmazása szempontjából ugyanis az izgatás tárgyát illetően csupán az a lényeges kérdés, hogy vádlott ^valamely néposztályt, nemzetiséget, avagy hitfelekezetet izgatott-e a másik ellen, tekintet nélkül arra, hogy ezek milyen népfajhoz tartoznak. A népfaj szerinti megkülönböztetés tehát a Btk. 172. §-ának második bekezdése szempontjából már csak azért sem lehet irányadó, mert hiszen az ugyanazon népfajhoz tartozók között is lehetnek különböző néposztályokhoz és nemzetiségekhez, valamint más és más hitfelekezetekhez tartozók s viszont ezek között is lehetnek más és más népfajból származók. A m. kir. Kúria tehát nem vonta ítélkezésének keretébe annak a kérdésnek az eldöntését, vájjon a zsidóság külön népfajnak tekintendő-e vagy sem, mert a bíróság a hatáskörébe tartozó ügyekben csupán azokat a kérdéseket hívatott eldönteni, melyek az eléje tárt vitás jogi kérdések megoldása szempontjából lényegesek és