Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 33 hogy egy-két revolvert lefoglalt, csempészárukat elkobzott és két katonát szállásra és élelmezésre a sértettre erőszakkal rákényszeritett — jogi következtetést vonni nem lehet. Nem lehet azért sem, mert e cselekményeknek nyilvánvalóan közbiztonsági és financiális oka volt s nem szolgálták az ellenség hadiszere és élelmi eszközei növelésének célját. E felmentés ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján semmiségi panasszal élt, mert nézete szerint a vádlottnak ez irányban valóknak elfogadott tettei, a Btk 144. §-ának 4. pontjában meghatározott hűtlenség bűntettének minden ismérvét megvalósítják. Ez a panasz alapos. A hűtlenség jogi tárgya nemzetközi viszonylatban a magyar államnak hatalmi állása, biztonsága, amelyet veszélyeztet, megsért, csökkent mindaz a magyar honos, aki a Btk. 144. §-ában felsorolt, illetve jellemzett cselekményeivel az ellenséget támogatja, előnyhöz juttatja, s ezzel a saját hazájától erőket von el. A sérelem, a veszélyeztetés lehet sokféle úgy anyagi értékben, mint a jelentőség tekintetében. Különösen a Btk. 144. §. 4. pontjában körülírt és az ellenségnek juttatott segély is annyiféle lehet, amennyifélét a különféle társadalmi állású, befolyású, anyagi és szellemi erejű magyar honosok az ellenségnek megszerezni képesek. Ám az a körülmény, hogy az ellenség ily irányú segítése lehet nagyarányú és végzetes jelentőségű, az egyszerű földmives embernek tőle telhető segélyét nem teszi szabaddá, büntetlenné. Az apró hűtlenségeknek a törvény sehol sem biztosít büntetlenséget azért, mert nem váltak épen végzetesekké. Az adott esetben a vádlott, mint a Btk. 143. §-ának első bekezdése szerint való hűtlenség bűntettében is bűnös, a hazája egyrészét megszálló ellenségnek az ő befolyása és tehetősége körében úgy kedvezett, azt úgy segítette, hogy a lefoglalt fegyvert neki juttatta, a csempészektől elvett árút, leginkább élelmiszereket neki szolgáltatta be és két katonáját szállásra és élelmezésre másra rákényszerítette. Ezek a cselekmények olyan természetűek, hogy azokkal a vádlott az ellenség hadiszerét, élelmi eszközeit szándékosan tőle telhetően szaporította s ezzel az ellenséget segítette, vagyis a Btk. 144. §. 4. pontjában körülírt törvényes tényálladékot megvalósította.