Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

30 Anyagi jog. hatóságot kizáró okból a Bp. 326. §-nak 3. pontja alapján felmentette s illetve ebből az okból a kir. törvényszék felmentő ítéletét helyben hagyta. Minthogy pedig erre a cselekményre vonatkozóan sincs helye a közkegyelem gyakorlásának s így ez alapon a kir. törvényszék ítélete is tévesen mentette fel a vádlottat a szóbanforgó cselekmény vádja alól, ennélfogva mindkét alsófokú bíróság ítéletének erre a . cselekményre vonatkozó rendelkezését a Bp. 385. §-ának 1. c) pontja alapján meg kellett semmisíteni s vádlottat a Btk. 141. §-ának második bekezdésébe ütköző, a királyi ház tagja ellen elkövetett sértés vétségében is bűnösnek kellett kimondani, stb. 781. szám. Btk 143. §. A Btk. 143. §-ában meghatározott bűncselekménynek nem ismérve a célzatosság. E. H. 1922. évi június hó 13-án B. I. 2211/1922. szám. Elnök: Ráth Zsigmond a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Slavek Ferenc kir kúriai bíró. Koronaügyészség: Ligetkuthy Iván koronaügyészi helyettes. I. A b.—i kir. büntetőtörvényszék meghozta a következő ítéletet: Az 1921. évi február hó 19. napjától előzetetes letartóztatásban, illetve vizsgálati fogságban levő Sch. Gy. vádlott bűnös a Btk. 143. §. 1. bekezdésében meghatározott hűtlenség bűntettében, továbbá egy rendbeli folytatólagosan elkövetett a Btk. 344. §-ába ütköző rablás bűntettében, végül a Btk. 323. §-ába ütköző annak 2. bek. 4. tétele és 3. bek. szerint minősülő személyes szabadság megsértésének bűntettében, amelyeket olyként követett el, 1. hogy mint magyar honos, 1919. év május havában a háborúnak Romániával történt kiütése után a román katonai ellenség szolgálatába állott, továbbá stb. Indokolás: A kir. törvényszék a következő tényállást állapította meg. Sch. Gy. vádlott a háború folyamán rendes katonai szolgálatot teljesített, az 1918. évi októberi forradalmat követő időben folytatta a tényleges katonai szolgálatot a sz . . . i 68. számú gyalogezrednél, amely 1919. március 21. után vörös ezreddé alakulván át, a vádlott ennek kötelékében is megmaradt és pedig 1919. év május elejéig amikor is a Tiszántúlt megszálló román hadsereg előnyomulása folytán felbomlott vörös ezredet elhagyva,