Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 29 a nézetében, hogy vádlotatt ennek a cselekménynek vádja alól a Btk. 82. §-a alapján fel kell menteni. Ahhoz nem férhet kétely, hogy vádlott nagyon jól tudta, hogy akkor, amikor X. főherceggel szemben a vádbeli sértést elkövette, a nevezett főherceg a királyi ház tagja volt. Vádlottnak pedig mint az átlagosnál magasabb képzettségű s a müveit középosztályhoz tartozó egyénnek tudnia kellett, hogy a szentesített törvények uralmát forradalmi intézkedések meg nem szüntethetik, azok foganatba vételét csak erőszakkal gátolhatják. Neki azt is tudnia kellett, hogy valamely forradalmi intézkedés csak akkor válik joghatályossá, ha azt az ország alkotmányának megfelelő törvényhozás, vagy az ezáltal arra feljogosított hatóság törvény erejével ruházta fel, illetve azt hatályában fenntartja. Vádlottnak tehát nem lehetett kételye a tekintetben, hogy az az úgynevezett „Néphatározat" mint a szentesített törvényeinkkel ellenkező forradalmi intézkedés X. főherceget a vádlott által is ismert kiváltságos közjogi helyzetétől s az ebből folyó jogaitól nem foszthatja meg. Vádlottnak tehát tudnia kellett, hogy midőn X. főherceget a vádbeli kifejezéssel illette, ezzel a királyi ház tagja ellen követ el sértést. A kir. ítélőtábla ítéletében felhozott az a körülmény, hogy az említett „Néphatározat" a forradalom alatt gyakorlatilag is foganatba vétetett, amennyiben az állami alkalmazottak a népköztársaságra felesküdtek, a hatóságok címeiből és pecsétjeiből a királyságra emlékeztető jelzők és korona eltávolítattak és az addigi királyi bíróságok is a köztársaság nevében ítélkeztek, nem téveszthette meg a vádlottat. A vádlott ugyanis, mint az átlagos mértéknél magasabb műveltségű egyén, a történelem tanulságaiból merített ismeretei alapján is jól tudhatta, hogy a forradalmi erőszak ideig-óráig a közhatóságokat is lenyűgözheti s olyan intézkedések megtételére s olyan magatartásra is kényszerítheti, mely a hatályban levő szentesített törvényekkel s az ő egyéni meggyőződésükkel is ellenkezik, de annak ellenállni nem volt hatalmuk s erejük. Vádlott szóbanforgó cselekményét tehát nem lehet azzal menteni, hogy ő nem tudta* miszerint X. főherceg akkor, mikor ellene ő a sértést elkövette, jogilag a királyi ház tagja volt. Mindezekhez képest a kir. ítélőtábla tévesen alkalmazta a törvényt, midőn a vádlottat a Btk. 141. §-ának második bekezdésébe ütköző vétség vádja alól a Btk. 82. §-ában meghatározott beszámít5