Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

28 Anyagi jog. Btk. 2. §-ának alkalmazását s ehhez képest az X. főherceggel szemben elkövetett sértésre nem a Bv.-ről szóló törvény rendelkezéseit kellene-e alkalmazni? Ebben a kérdésben a kir. Kúriának az a nézete, hogy a jelen esetben a Btk. 2. §-a foganatba vételének nincs, törvényes alapja A Btk. 141. §-ának második bekezdésében foglalt jogszabály ugyanisa szóbanforgó vádbeli cselekmény elkövetése idején élő törvény volt s ma is hatályban van. Ezen törvénnyel szemben az abban szabályozott kérdést illetően a vádbeli cselekmény elkövetésétől az ítélethozatalig terjedő időben attól különböző olyan törvény, gyakorlat vagy szabály nem lépett hatályba, mely amannak rendelkezéseit bármely irányban megváltoztatta, avagy módosította volna. Azzal szemben tehát enyhébb intézkedésre nem lehet hivatkozni. Erről csupán akkor lehetne szó, ha egy újabb törvény a királyi ház tagjai ellen elkövetett sértést a büntető megtorlás alól teljesen kivonná, avagy azt enyhébb beszámítás alá venné. Az a körülmény azonban, hogy a királyi háznak megsértett tagja a vádbeli cselekmény elkövetése után elvesztette családi állásának azt a jellegét, melynél fogva ö a vele szemben elkövetett sértés idején fokozottabb büntetőjogi védelemben részesült, nem érinti azt a büntetőjogi szabályt, melynek értelmében a vele szemben elkövetett sértés abban az időben viselt közjogi állásánál fogva súlyosabb beszámítás alá esett. Ha az ezzel ellenkező felfogás érvényesülne, akkor a hatóságok védelméről szóló törvényt nem lehetne alkalmazni, ha a sértett az abba ütköző cselekmény elkövetése után megszűnt hatóság tagja lenni, vagy megszűnt maga a hatóság is; továbbá a házastárs sérelmére elkövetett szándékos emberölés kísérletének bűntettére sem lehetne alkalmazni a Btk. 280. §-át, ha a tettes és a sértett között a cselekmény elkövetésekor fennállott házasságot az arra illetékes bíróság az ítélet meghozatala előtt felbontotta, már pedig a büntető joggyakorlat a hatóság védelméről szóló törvények rendelkezéseinek s illetve a Btk. 280. §-ának alkalmazását egyetlenegy ilyen esetben sem mellőzte. A kir. Kúria meggyőződése szerint tehát nincs törvényes akadálya annak, hogy a szóbanforgó vádbeli cselekményre a Btk.-nek a cselekmény elkövetésének idején érvényben volt s ma is hatályban levő 141. §-ának második bekezdése alkalmaztassék. A kir. Kúria azonban nem osztozik a kir. ítélőtáblának abban