Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 23 Ez ugyanis a Btk. 108. §-a szerint már tisztán anyagi jogi intézkedés lenne, mely ugyanezen törvényszakasz határozott és félre nem érthető szövegére való tekintettel csakis abban az ügyben lesz hatályossá, a melyre nézve ez a közbenső bírói intézkedés épen tétetett vagy az ugyanily bírói határozat meghozatott. Minthogy pedig az 1922. évi január hó 11-ike és 1923. évi február hó 23-ika közé eső azok a különböző bírói intézkedések, melyeket az alsóbíróságok az elévülés megszakítására alkalmasaknak találtak, kétséget kizáróan csakis a valóság bizonyításának keresztül vitele érdekében, tehát egyedül csak a 12621/1920. számú ügyben vád tárgyává tett cselekményre vonatkozóan tétettek, ennélfogva azoknak az elévülést megszakító hatása a most elbírálás alatt lévő ügyben már azért sem érvényesülhetett, mivel ebben a valóság bizonyítása egyenesen megtagadtatott, sőt maga az egyesítés is épen ebből az okból meg is szüntetetett. Ezen megsemmisítés és felmentés folytán a semmiségi panasz egyéb része tárgytalanná vált. 779. szám. A presbitérium sérelmére elkövetett bűncselekmény esetében a Btk. 113. §. magánindítványt a község lelkésze, az esperes, gondnok, vagy főgond- 461. §. Bp. E. H. 1922. dec. 6.-án B. I. 3811/1922. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, ' n. p. a m. kir. Kúria bíró másodelnöke. Előadó: Slavek Ferenc kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Szeőke István koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria a sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt dr. K. I. és Sz. í. ellen indított bűnügyet, amelyben a d.—i kir. törvényszék 1921. évi december hó 6. napján B. VII. 3360/1920-17. szám alatt, a d.—i kir. ítélőtábla pedig a főmagánvádlónak fellebbezésére 1922. évi május hó 17. napján B. 1.782/1922-20. szám alatt ítéletet hozott, a főmagánvádló részéről használt és írásban indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: A semmiségi panasz elutasíttatik. indokok: A másodbíróság felmentő ítélete ellen a főmagánvádló a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján az írásbeli perorvoslati indokok szerint azért jelentett be semmiségi panaszt, mert szerinte a valóság bizonyítása nem sikerült. A kir. Kúria azonban ezen semmiségi panasz érdemével nem nok teheti meg.