Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 13 változtatása által meghamisított és azáltal magának nem csupán szerezni akart, hanem utóbb az utazásnál való felhasználás által el is ért jogtalan vagyoni hasznot biztosított, a magyar államvasútat pedig ezáltal megkárosította. A vádlott bűncselekménye az előbbi irányban helyesen vonatott a Btk. 391—392. §-ai szerint minősülő bűntett jogi fogalma alá. E részben tehát a kir. ítélőtábla minősítése törvényes s az erre vonatkozó semmiségi panasz jogilag nem helytálló. Történt azonban tévedés a minősítésnél a tekintetben, hogy a vádbeli tettnek a Máv. fondorlatos megtévesztésére és a károkozásra vonatkozó része jogilag külön nem értékeltetett és a tettazonosság keretében a Bn. 50. §-a szerinti csalás meg nem állapíttatott, holott a való tények szerint ez a bűncselekmény az előbbitől függetlenül, időben, akaratelhatározás és cselekvés tekintetében önállóan és folytatólagosan létrejött és más büntetőjogilag védett érdeket is sértett. Minthogy azonban e minősítésbeli tévedés a vádbeli tett e részére vonatkozóan a jogi értékelés mellőzése s a bűnösség e részben való meg nem állapítása a vádlott javára történt; és minthogy továbbá e tekintetben kellő perorvoslat nem áll rendelkezésre, a kir. Kúria ez irányban nem rendelkezhetett; — bár elvileg kétségtelen, hogy a vádlott részéről elkövetett eszközcselekményt sem büntetlenné nem teszi, sem magába nem olvasztja, stb. 776. sz. Az újrafelvételi eljárásnak (vádlott javára) nem akadálya az, hogy Btk. 105. §. az ítélet tárgyává tett bűncselekmény kegyelem alá esik. ^PA jogerősen kiszabott büntetés kegyelmi elengedése nem a bíróság- ^' nak hanem a büntetéseket nyilvántartó hatóságoknak hatáskörébe tartozik J. E. 1922. október hó 27-én B. I. 4601/1922. szám. Elnök: Ráth Zsigmond a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Magyar István kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Szeőke István koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa a hatóság elleni erőszak bűntettei, vétségei és az izgatás bűntettével vádolt K. S. ellen a d.—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1921. június hó 11-én B. 3443/1920-27 szám alatt kelt ítéletével, továbbá a vádlott és a védő fellebbezésére a d.—i kir. ítélőtábla előtt 1922. január 19-én 1921. B. II. 2257/30. szám alatt kelt ítéletével elinté4