Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

8 Anyagi jo§volna — akkor is a helyzet képe a vádlott ítélőképességét annyira megzavarhatta, hogy a belátás e zavarában az ijedtségtől befolyásolva teljes határozottsággal — bár tévesen — vélhette, mikép az ő életét veszélyeztető oly jogtalan támadás előtt áll, amellyel szemben védekeznie kell. Ha ezt ilyen lelki állapotban megtette, cselekményét menti a Btk. 82. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezés, amely szerint a tényekben való lényeges tévedés a beszámítást szintén kizárja. 773. szám. Btk. 89. §. Nem enyhítő körülmény az, hogy sértett a vádlottnak megbocsátott és annak megbüntetését nem kívánta, mert a sértettnek ez az elhatározása a vádlott bűnösségének mérvére befolyással nincs. E. H. 1922. évi november hó 14-én B. I. 5262/1922. szám. Elnök: Ráth Zsigmond a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Csizinszky Ágost kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Szeőke István koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria lopás büntette miatt vádolt B. M. ellen a s.—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1921. évi december hó 9. napján B. 3113/4-1921. szám alatt, a gy.—i kir. ítélőtábla által pedig vádlott fellebbezésére 1922. évi május hó 9. napján B. 206/6-1922. szám alatt elintézett bűnvádi ügyet vádlottnak szóval bejelentett semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vette és a következő végzést hozta. A kir. Kúria a semmiségi panaszt elutasítja. Indokok: Vádlottnak a Bp. 385. §. 3. pontja alapján bejelentett semmiségi panaszát, mint alaptalant, a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében el kellett utasítani. Nem enyhítő ugyanis a kár megtérülte, mivel az a tettenérés és a rendőri közegek eljárásának következménye. Nem enyhítő továbbá az a körülmény sem, hogy a sértett a vádlottnak megbocsátott s annak megbüntetését nem kívánta, mert a sértettnek ez az elhatározása vádlott bűnösségének mérvére befolyással nincs., stb. 774. szám. Btk. 89. §. A büntetlen előélet a közvélemény irányítására való joggal fellépő és ennek a jognak elismerését váró hírlapírónál az egyéni érték teljességéhez hozzátartozik és nem valami kivételes erkölcsi érdem, tehát nem enyhítő körülmény. E. H. 1923. évi január hó 23-án B. I. 6865/1922. szám. Elnök: Ráth