Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

XXX. Rendszeres mutató. 837. szám. 328. §. ki ítélet indokolásában nem lehet egyszerűen hivatkozni a rendelkező részben foglalt tényállásra, mert az ítélet rendelkező részében a cselekmény megjelölését tartalmazó rész nem ténymegállapítás. (E. H. 1923. március 6-án B. II. 8131/1922. szám.) A Bp.-nak rendelkezései a gyakorlati élet igényeinek megfelelően rugalmasak abban az irányban, hogy a felek jogainak sérelme nélkül a bírói ítélkezés szabadsága is biztosíttassék. A tények megállapítása céljából a Bp. 384. §. 9. pontja alapján a vádlott terhére használt fellebbezés természetesen a megállapíttatni kért tények anyagi jogi értékelése iránt és így a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján előterjesztettnek is veendő és a fellebbezési bíróság az alaki okon bejelentett fellebbezés folytán megállapított tényekből köteles az anyagi jogi következményeket is levonni, még a vádlott terhére is. (E. H. 1925. február 11-én B. III. 3817/1924. szám.) 839. szám. 385. §. 1. b. A vádlónak a vádlott terhére a Bp. 385. §. \. b) pontja alapján használt perorvoslata esetében a felsőbb bíróság nincs kötve a vádbeli cselekménynek a vádló által vitatott minősítéséhez, hanem a tettazonosság körében a törvénynek megfelelően szabadon minősítheti a vádlott terhére rótt cselekményt, kivéve, ha a vádló az elsőfokú bíróság ítéletének a vádbeli cselekményt minősítő intézkedésében megnyugodott s a másodfokú bíróság ítéletének ennél enyhébben minősítő rendelkezése miatt él a vádlott terhére a Bp. 385. §-ának \, b) pontja alapján semmiségi panasszal, mely esetben a kir. Kúria a vádbeli cselekményt az elsőfokú bíróság ítéleténél súlyosabban nem minősítheti. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 12. számú büntető döntvénye. Hitelesíttetett 1923. évi április 6-án. 840. szám. 425. §. 2. bek. A Bp. 425. §-ának második bekezdése értelmében a kir. ítélőtábla ítélete csak a vádlottnak hirdetendő ki, aki hozhat magával védőt 838. szám. 384. §. 9. p. 385. §. 1. b) 387. §.