Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

XX. Rendszeres mutató. szerzőt (szerkesztőt) felelősségrevonás céljából a bíróság rendelkezésére bocsátotta oly módon, hogy ez ellen a bűnvádi eljárás tényleg megindítható is legyen. E mentesülésnek nem előfeltétele tehát a szerző (szerkesztő) jogerős elítéltetése vagy épen büntetésének kitöltése. (E. H. 1925. ápr. 22-én B. I. 53/1925. szám.) 804. szám. 37. §. A közlő szerzősége csak akkor állapítható meg, ha a közlés az eredeti szerző akarata ellenére történik. Ha a szerkesztő a hozzájuttatott cikket, — ilyen kifejezetten tiltó rendelkezés nélkül — leközli, sajtótörvényünk szerint felelősségre nem vonható. (E. H. 1924. jan. 28-án B. I. 5429/1923. sz.) 805. szám. 39., 40. §§. A sértett utánjárási és ügyvédi költségei a sértett részéről szenvedett kár fogalmi körébe esvén, ezek megállapítása és a fizetésükben való marasztalás a St. 39. §-ának intézkedése alá esik, mihez képest ezek fizetési kötelezettsége a St. 40. §-a első bekezdésének 2. tétele és második bekezdése szerinti fokozatoknak megfelelően állapítandó meg. (E. H. 1925. február 24-én B. I. 3967/1924. szám.) 806. szám. 43. §. A St. 43. §-ában említett sértett fél elnevezés alatt mindig a vádlót kell érteni. A kir. ügyésznek mint közvádlónak a főtárgyaláson tett amaz indítványa, hogy az ítélet indokaival együtt valamely belföldi lapban tétessék közzé, a sértett fél erre vonatkozó kívánaténak hiányát pótolja. (E. H. 1924. június 30-án B. I. 797/1924. szám.) 807. szám. 44. §. Nem hív szellemben való közlése egy törvényszéki tárgyalásnak az, ha a cikk írója a tárgyalásnak — bár hív szellemben — csak egyes részeit ösmertetí, ellenben elhallgat oly részleteket, amelyeknek ösmertetése nélkül teljes hű képet nem lehet alkotni a tárgyalásról. Aki a vádlottnak és védőjének a főtárgyaláson elmondott beszédét közli csak, arról azonban említést sem tesz, hogy a sértett