Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

156 Anyagi jog. vádló ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehetne s őt közmegvetésnek tennék ki. A kereset szerint ugyanis özv. M. L.-né aki az 1923. évi február hó 4-én felbontott végrendeletében rokonai kizárásával főmagánvádlót jelölte meg örököséül, ezen végrendelet alkotásakor szabad elhatározási képességgel nem bírt, mert alperes (a főmagánvádló), aki özv. M. L.-né bordélyházában vendégként gyakrabban megfordult, ezt az idegpusztító élettől és dorbézolástól amúgy is teljesen enervált öreg asszonyt úgy hatalmába kerítette, hogy ez retegett tőle. Ezen hatalmának felhasználásával és dr. B. S. ny. kir. járásbírónak, mint végrendeleti tanúnak raffinált módon való alkalmazásával alperes (a főmagánvádló) erőszakkal reábírta özv. M. L.-nét, aki előzőleg már 5 különböző végrendeletet készített, hogy a legutóbbi a főmagánvádlót az örökségből kizáró — végrendeletét hatályon kívül helyezve a főmagánvádló javára végrendelkezzék. Végül — a kereset szerint — a főmagánvádló (alperes) ezután özv. M. L.-nét fogságba vetette, őrt állított melléje, aki a kaput állandóan zárva tartotta, rokonait nem engedte hozzá, nehogy özv. M. L.-né végrendeletét ismét megváltoztassa. A m.—i kir. járásbíróság, mint büntetőbíróság a bűnvádi feljelentés folytán megtartott tárgyalás után 1924. évi október hó 18. napján B. 4441/-1921. sz. a. hozott ítéletével dr. D. F.és özv. K. J.-né vádlottakat az elenük rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól a Bp. 326. §. 1. pontja értelmében felmentette lényegileg azzal az indokolással, hogy a vád tárgyává tett tényállítások és kifejezések a végrendelet törvénytelenítése iránt folyamatba tett perben a bírósághoz intézett keresetlevélben, tehát az illetékes hatóság előtt folyamatban levő ügyben, ügyiratban foglaltatnak, az ügyfélre vonatkoznak s hogy azzal az anyagai, amellyel a bíróságnak az ügy elintézése végett szükségképen foglalkoznia kell, szoros összefüggésben vannak, sőt azok előadása a kereset megalapozása szempontjából szükséges volt s így a Bv. 17. §-a alá eső, a cselekmény jogellenességét kizáró ok forog fenn. A főmagánvádló fellebbezése folytán a sz.—i kir. törvényszék, mint fellebbviteli büntető bíróság, 1924. évi december hó 1-én Bf. 8067/1924. szám alatt hozott ítéletével a kir. járásbíróság ítéletét helybenhagyta indokai alapján és még azért, mert az a kérdés,