Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

148 Anyagi jog. képest a sérelmére állítólag elkövetett rágalmazás az 1914: XVI. t.-c. 9. §-ának nem 6. pontja, hanem utolsó bekezdése értelmében megadott felhatalmazás alapján üldözhető csupán, — a jelen esetben a sértett által megadott felhatalmazás alapján tehát a vád képviseletére a Bp. 2. §. harmadik és 42. §. első bekezdése értelmében kizárólag a kir. ügyészség jogosult. Minthogy azonban a gy.—i kir. ügyészség — 1923. évi január hó 2-án 15740/1922. k. ü. számú irata szerint — abból a fentiek szerint téves álláspontból indulva ki, hogy a sértett nem köztisztviselő s így csak főmagánvádra üldözendő rágalmazás vétsége látszik fennforogni, a vád képviseletét nem vette át, a bíróság pedig a kir. ügyészség téves állásfoglalásának helyesbítésére, illetve a vád hiányának pótlására nem hivatott, — s minthogy a sértett jelen esetben az előrebocsátottak szerint a vád képviseletére sem mint főmagánvádló sem mint pótmagánvádló nem jogosult, nem tévedett a kir. ítélőtábla, amidőn a vádlottat törvényes vád hiányában felmentette. A semmiségi panaszt tehát a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében elutasítani kellett. 817. szám. Bv. 13. §. A Bv. 13. §-ának 1. bek. szerint a valóság bizonyításának joga a 1. bek. vádlottat illeti meg; míg a sértett ily irányú, de csupán csatlakozó jellegű kívánsága csak a valóság bizonyításának egyéb törvényes föltételeit teszi mellőzhetőkké; ennélfogva mikor a vádlott a valóság bizonyítását nem kívánta, a sértettet, mint főmagánvádlót az indítványával célbavett ellenbizonyítás joga meg nem illeti. E. H. 1922. évi június hó 20-án B. I. 2440/1922. szám. Elnök: Weis Károly elnöklő kir. kúriai bíró. Előadó : Magyar István kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Ligetkuty István koronaügyészi helyettes. í. A b.—i kir. büntető törvényszék meghozta a következő ítéletet : A kir. törvényszék a szabadlábon levő dr. Ch. J. vádlottat az 1914. évi XLI. t.-c. 1. és 2. §-ába ütköző és annak 3. §. 1. pontja szerint minősülő sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt ellene emelt vád alól a Bp. 326. §-ának 1. pontja alapján felmenti. A bűnügyi költség a Bp. 482. §-ának második bekezdése szerint főmagánvádlót terheli.