Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 135 3. A semmiségi panaszoknak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított része amennyiben az izgatásra vonatkozik, alaptalan, azért azt a kir. Kúria a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében* elutasítja, mert az az állítás, hogy a valónak elismert cikk tartalma gyűlöletkeltésre nem alkalmas — jogilag tarthatatlan. A vádlott ugyanis a kifejezetten a munkásosztály részére készült lapban a háztulajdonosokat, mint vagyonos osztály tagjait oly súlyos jellemzésben részesíti, amely, ha igaz lenne, ellenök minden erkölcsös felfogású embernek megvetését vonná maga után. A vagyonos osztály e tagjai a munkás osztály elé oly színben vannak állítva, mint, akik a szegényebb társadalmi osztályra nézve valósággal közveszélyesek az ő szertelen önzésökkel. A vagyonos osztály e részének ily lefestése tudatosan azt a célt szolgálta, hogy ellenök a munkásság ellenszenvét a forró gyűlöletig fokozza. Az izgatásnak e fő kelléke az inkriminált sajtóközlemény által tehát minden vitán felül állóan meg van valósítva. 4. A Bp 385. §. \. a) pótjára alapított panaszoknak a sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségére vonatkozó részét viszont a kir. Kúria alaposnak találta; a való tényállásban rágalmazást nem látott és ezért e bűncselekmény hiánya okából a vádlottat felmentette. A rágalmazás vétségének elsőrendű jogi kelléke ugyanis az, hogy a rágalmat tartalmazó tény egy felismerhető, megállapítható „valakiről" állíttassák. Ez a valaki a helyes törvényértelmezés szerint lehet fizikai, lehet jogi személy, egyesület, társulat, de ezek egyikének határozottan meg kell jelölve lennie, hogy a bíró megállapíthassa: ki a rágalmazásnak sértett alanya? A vád tárgyává tett cikkben azonban ilyen határozott megjelölés nincs. A vádlott nem állítja, hogy ez vagy az a háziúr az uzsorás, nem állít ilyet a „Budapesti háztulajdonosok Szövetségéről" sem, sőt azt sem mondja, hogy csak a budapesti háziurakat érti; hanem általánosságban szól a háziurakról, úgy, hogy cikkének tartalma szerint csak arról lehet szó, hogy támadása nem egyesek, nem csoportok, hanem az egész társadalmi osztály ellen irányul. Ez azonban az izgatás vétségének tényálladékába tartozik és külön rágalmazást nem állapít meg, mert ennek nem mutatható ki a