Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)
4 136 Anyagi jog. sértett alanya és mert maga a tényállítás sem a voltaképeni összerü tények felsorolása, hanem csak egy általános, gyűlöletkeltésre alkalmas vád. Mindezeknélfogva bár igaz az, hogy egy sajtóközlemény büncselekménytöbbséget is tartalmazhat, ha benne büntetőjogilag védett több érték van megtámadva, ámde akkor e bűncselekmények mindegyikének törvényes tényálladékát annak minden alkotó részében ki kell mutatni. Ezt a vádbeli rágalmazás tekintetében a jelen esetben a fentebb kifejtettek szerint megtenni nem lehet, azért a rágalmazás sajtóvétségének külön megállapítása jogilag téves volt. Ezt a tévedést a használt semmiségi panasz folytán a kir. Kúria a vádlott e részbeni felmentésével kiküszöbölte.. 813. szám. Bv. 1. §. 9. A tényállítás más előtt történtnek tekintendő, s így a rágalmazás §. 6. p. Bp. megállapításának alapjául szolgálhat, ha a tényállítás a sértetthez inté§" zett levélben történt ugyan, melyről azonban a levél írója előre láthatta, hogy másnak a kezébe fog kerülni. E feltétel hiányában becsületsértés forog fenn. E. H. 1924. évi november hó 11-én. B. 1. 2152/1924. szám. Elnök: Ráth Zsigmond a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Slavek Ferenc kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. I. A gy.—i kir. törvényszék, mint büntető bíróság meghozta a következő ítéletet: R. P. G. vádlott bűnös az 1914 :XLI. t.-c. 1. §-ba ütköző, a 3. §. 2. bek. 2. p. szerint minősülő, a 9. §. 6. p. szerint csupán felhatalmazásra üldözhető rágalmazás vétségében, amelyet úgy követett el, hogy az iratokhoz eredetiben csatolt B.—ten 1922. évi december hó 5-én feladott és S.—be ugyanazon év december hó 7-én érkezett alábbi tartalmú levelet intézte Cs. J. s.—i lakoshoz, mint a nagy.—i járás főszolgabírájához. „Nem tisztességes ember az, aki hivatalos állásának védelme -alatt becsületes embereket gyaláz. Amennyiben az ad 1384/1922. számú véghatározatában azt tette, Önt alávaló, pimasz, himpellér, jellemtelen gazembernek tartom." Ekként a nevezett főszolgabíróról mint közhivatalnokról hivatása gyakorlására vonatkozólag azt a tényt állította, hogy a főszolgabíró hivatali hatalmával visszaélve, törvénytelen módon becsületes embereket gyaláz, tehát az eme tényre közvetlenül utaló fenti kifejezésekkel olyan tényt állított,