Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

134 Anyagi jog. mondható ki a rágalmazás vétségében az is, aki valót írt, ha a valóság bizonyítását a törvény kizárja (Bv. 15. §.), vagy ha a vádlott a Bv. 13. §-ában kapott jogával a törvény előírta időben és feltételek között nem él, vagyis a valóság bizonyítását nem kérte és bizonyítékait elő nem terjesztette. 812. szám. A rágalmazás vétségének elsőrendű jogi kelléke az, hogy a rágalmat tartalmazó tény egy felismerhető, megállapítható valakiről állíttassék. Ez a valaki lehet fizikai, lehet jogi személy, egyesület, társulat, de ezek mindegyikének határozottan meg kell jelölve lennie. A háziurakra általánosságban tett tényállítás nem lehet rágalmazás. E. H. 1922. évi október hó 24-én B. I. 4964/1922. szám. Elnök: Ráth Zsigmond a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Magyar István kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Ligetkuty Iván koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria az izgatás bűntettével és a rágalmazás vétségével vádolt Gy. J. ellen a b.—i kir. btő. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1921. évi december hó 16. napján B. VIII. 10046/16-1919. szám alatt, a b.—i kir. ítélőtábla által pedig a kir. ügyész, a vádlott és a védő fellebbezése folytán 1922. évi április hó 5. napján 16. B. 1398/18-1922. szám alatt elintézett bűnvádi pert a vádlott és a védő semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vette és a következő Ítéletet hozta: A kir. Kúria a vádlott és védője semmiségi panaszának a Bp. 384. §. 9. pontjára, továbbá a Bp. 385. §. \.c) pontjára vonatkozó részét visszautasítja; a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított részét az izgatásra vonatkozó részében elutasítja; ellenben a rágalmazás sajtóvétségét illetően a semmiségi panaszoknak a Bp. 385. §. \. a) pontjára alapított része folytán a kir. Kúria mindakét alsóbíróság ítéletét a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében a kiszabott büntetésre vonatkozóan is megsemmisíti és Gy. J. vádlottat a rágalmazás sajtóvétségének vádja alól a Bp. 326. §, 1. pontja értelmében fölmenti s őt a terhére megmaradó és a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán a Btk. 20. §-ához képest vétségnek minősülő izgatásért az 1912 : LXIII. t.-c. 19. §-a alapján a Btk. 92. §-ának alkalmazása mellet 3 (három) hónapi fogházra ítéli. Ezen új büntetés kiszabása folytán a semmiségi panaszoknak a Bp. 386. §. 3. p. alapított része tárgytalanná vált. Indokok: A vádlott és védője a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmiségi panaszt jelentett be. stb.