Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 123 vádlottakat az 1914: XLI. t.-c. 1. §-a és 3. §-a 2. bek. 1. pontja alá eső egy-egy rágalmazás vétségében, mint az 1914: XIV. t.-c. 33. §-a 1. bekezdése szerint való szerzőket azért, mert Cz. E. a „Sz." c. időszaki lap 1922. évi november hó 8. napján megjelent számában „R. R. sajtópöre" fölírás alatt közzétett cikknek a következő kitételeivel: „R. R. kis vidéki ügyvéd korában a katholikus gondolatot szolgálta, de amikor nemzetgyűlési képviselővé verekszi magát, elhagyja a zászlót és a leggyászosabb politikai szerepet vállalja. Kifejtette, hogy R. R. az ország határain belül ugyanazt cselekszi, amit az emigránsok az ország határain kivül és hogy R. politikája és a kisántánt politikája csaknem teljesen fedik egymást. Ezután kifejtette, hogy ma R.-nek pompásan menő irodája van és az iroda nem egészen független politikai szereplésétől. Az elvárulás gazdagon jövedelmező ügyvédi irodát hozott R.-nek, stb. Ezért a kir. törvényszék Cz. E. és K. L. vádlottakat a Bv. 2. §. 2. bekezdése és a Btk. 92. §-a alapján, a 6050/1923 M. Eszámú rendelet 4. §-a alkalmazásával fejenkint hetvenezer — hetvenezer (70000 — 70.000) korona főbüntetésre és harmincezer — harmincezer (30.000 — 30.000) korona mellékbüntetésre ítéli stb. Indokok: ... Cz. E. vádlott védekezésének csak azzal a részével kellett érdemileg foglalkozni, amely szerint az ő felelősségre vonását kizárja az, hogy cikke tulajdonképen csak egy nyilvános törvényszéki tárgyalás ösmertetése, e miatt pedig nincs helye bűnvádi eljárásnak. A St. 44. §-a szerint tényleg nem lehet helye bűnvádi eljárásnak olyan sajtóközlemény tartalma miatt, amely bírósági nyilvános tárgyalást hív szellemben és igazán közöl. Ilyen esettjén a hív szellemben és igazán való közlés azt jelenti, hogy a közlemény tartalma ugy tünteti föl a tárgyalás lefolyását, amint az lényegileg a valóságban megtörtént. Vagyis a közlemény olvasójának az egész tárgyalásról olyan képet kell nyerni, amely nagyjában és lényegében megfelel a tárgyalás menetének, lefolyásának, tehát a tárgyaláson történteknek. Nem valósul meg azonban ez az eset akkor, ha a cikk írója a tárgyalásnak csak egyes részeit ösmerteti; viszont elhallgat egyes más részleteket, amelyek lényeges mozanatai voltak a tárgyalásnak és