Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 97 2. §-ának második tételébe ütköző nyomtatvány útján elkövetett vétség tényálladéki ismérveit foglalja magában. Az alsófokú bíróságok tehát tévesen alkalmazták a büntető törvény rendelkezését abban a kérdésben, hogy a vádba vett cselekményt a büntető törvénynek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni, midőn a vádlott cselekményeiben csakis a Bv. 22. §-ában meghatározott vétség tényálladékát ismerték fel s a kir. ítélőtábla a vádlottat a Bv. 23. §-ában előírt magánindítvány hiánya folytán a vád alól felmentette. Az alsófokú bíróságok ítéletei tehát a Bp. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott anyagi semmiségi okot valósították meg s ily értelemben a kir. főügyésznek a koronaügyész által is fentartott semmiségi panasza alapos. A kir. főügyész csak annyiban tévedett, hogy a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapította a másodbíróság ítélete ellen bejelentett semmiségi panaszát, noha az ezen pontban meghatározott semmiségi ok fennforgásáról ebben az esetben nem lehet szó. Mindkét alsóbbfokú bíróság megállapította ugyanis a bűncselekmény fennforgását s csupán annak minősítése tekintetében tévedett, s a kir. ítélőtáblának megfelelő magán indítvány hiányára alapított felmentő ítélete is ennek a téves minősítésnek a folyománya. A közvádló semmiségi panaszát tehát a Bp. 385 §. 1. b) pontjára kellett volna alapítani. Mindazon által a m. kir. Kúria a semmiségi panaszt a fentebbi értelemben bírálta el, mert magából a közvádló álláspontjából is nyilvánvaló, hogy a semmiségi panasz tulajdonképen a vádbeli cselekmény téves minősítése ellen irányul s annak valójában a Bp. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott semmiségi ok az alapja. Nem volt tehát akadálya annak, hogy a kir. Kúria a jelen ügyet ezen az alapon vegye felülvizsgálat alá, mert habár a felülvizsgálata alapjául szolgáló semmiségi panasz a semmiségi ok téves megjelölésével használtatott, annak valódi alapja magából a semmiségi panasz bejelentéséből s a közvádló perbeli álláspontjának az alsófokú ítéletekkel való egybevetéséből kiderül s így a vonatkozó bírói gyakorlat értelmében a kir. Kúria a közvádló semmiségi panaszát annak valódi értelme szerint bírálhatta el. Mindezek alapján a kir. Kúria mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletét a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében a Bp. 385. §. \.b) pontja alapján megsemmisítette, vádlottnak a jelen ítélet