Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

96 Anyagi jog. szerint szent és sérthetetlen személyét még halóporában se érjen olyan lekicsinylés, tiszteletlen bírálat, mely a királyi trón tekintélyét is sérti, mert ha ez bekövetkeznék és megtorlatlanul maradna, ez által az államnak, mint királyságnak erkölcsi értéke is csorbát szenvedne. Nyilvánvaló tehát, hogy az 1913: XXXIV. t.-c. 2. §-a nem csupán a király személyét, hanem az ehhez kapcsolódó királyi méltóságot, a trón tekintélyét is védi s ezek együttes sérelmét helyezi büntető megtorlás alá. Tekintettel tehát arra, hogy az 1913 : XXXIV. t.-c. 2. §-a kifejezetten nem zárja ki, hogy a benne meghatározott vétség a meghalt király ellen elkövetett sértés esetében is meg legyen állapítható, a kir. Kúria meggyőződése szerint nincs törvényes akadálya annak, hogy a bíróság ezt a törvényszakaszt a céljának megfelelően akként értelmezze, hogy azt a meghalt király ellen a törvényes uralkodása idejével és az uralkodásával kapcsolatosan elkövetett sértő cselekményekre is alkalmazni kell. Erre a bíróságot kétségen kívül feljogosítja az általánosan elismert törvényt értelmező hatalma amelynek egyedüli korlátja az, hogy ennek a bírói hatalomnak nem szabad a törvény szelleme s a törvényhozó kifejezett akarata ellen érvényesülnie. Erről pedig a jelen esetben annál kevésbbé lehet szó, mert a fentebb kifejtettek szerint a királysértés által, azt akár az élő, akár a meghalt király ellen követték is el, nem csupán a király személye, hanem maga a királyság intézménye s az állam érdeke is sértve van s a törvény ezt az együttes sérelmet kívánja büntetni; már pedig ez az utóbbi sérelem is megtorolatlanul maradna, ha a meghalt király ellen elkövetett sértés, vagy tényének sértő módon való bírálata esetére az 1913: XXXIV. t.-c. 2. §-át nem lehetne alkalmazni. Ez pedig ellenkeznék a törvény szellemével, céljával s a törvényhozó akaratával, de sőt még az anyagi igazsággal is; — és pedig annál inkább, mert a törvény (a Bv. 22. §-a) minden meghalt embernek vagy emlékének meggyalázását törvényes indítvány esetében megtorolni rendeli, következéskép indokolt, hogy a meghalt királyok ellen elkövetett sértés, mely a közérdeket is sérti, a királysértésről rendelkező törvény keretében szintén megfelelő megtorlásban részesülhessen. V. Mindezek alapján a kir. Kúria úgy találta, hogy vádlottnak vád tárgyává tett cselekménye két rendbeli az 1913: XXXIV. t.-c. \