Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 95 elfogult írónak olyan kíméletlen, kegyeletet sértő megnyilatkozását foglalják magukban, mely bárkivel szemben is a legnagyobb fokú tiszteletlenséget fejezné ki s messze túl megy a tárgyilagosságnak azon a határán, melyet a történetírónak is szeme előtt kell tartania. A vádlott cselekményének elkövetési módja, maga a vádba vett tett tehát teljesen fedi az 1913-XXXIV. t.-c. 2. §-ába ütköző s ennek második bekezdése szerint minősülő és büntetendő kétrendbeli nyomtatvány utján elkövetett királysértés vétségének alanyi tényálladéki ismérveit. Ez a törvény pedig ma is érvényes, mert a magyar nemzet — miként ezt az 1921 : XLVII. t.-c. 3. §-a kifejezetten megállapítja — a királyság ősi államformáját változatlanul fentartotta; következéskép a királyi méltóság, mint alkotmányunk egyik sarkalatos intézménye nem szűnt meg, annak védelme ma is fontos állami feladat s az a körülmény, hogy a magyar nemzet az ugyanezen t.-c. 2. §-ában biztosított királyválasztó jogával még máig sem élt, a király személyének s ezzel kapcsolatban a királyi méltóságnak védelméről szóló törvények hatályát erre irányuló törvényes rendelkezés hiányában meg nem szüntethette, de sőt nem is csorbíthatta. Az 1913: XXXIV. t.-c. 2. §-ának alkalmazásánál csakis az igényel bővebb megfontolást: vájjon ennek a törvénynek a hatálya a meghalt király ellen elkövetett sértésre is kiterjed-e, avagy azt csupán az élő király ellen elkövetett sértésre lehet alkalmazni ? Ennek a törvényszakasznak elemzésénél ugyanis nem lehet elzárkózni attól, hogy bár annak a szövege kifejezetten nem tesz külömbséget az élő és meghalt király között, ezen szakasz magyarázata körül épen azért, mert annak a szövege csupán a „király"ról szól, — mégis felmerülhet az a nézet, hogy ennek a §-nak a rendelkezése csupán az élő király megsértését és tényeinek sértő módon való bírálatát nyilvánítja vétségnek. i A kir. Kúria nézete szerint azonban súlyt kell helyezni arra, hogy a felhívott §-ban maghatározott vétség esetében nem csupán a király személye, hanem az általa viselt királyi méltóság, mint közjogi érték s ennek révén a Szent-Korona nimbusa, a királyi trón tekintélye, sőt maga a királyság intézménye, tehát végeredményben az állam erkölcsi értéke is sértve van. Fontos állami éráek tehát, hogy a magyar királynak az 1848: III. t.-c. 1. §-a 9*