Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

94 Anyagi jog. szabály csupán az életbelépését követő időre hat ki. Következéskép ez a törvény a detronizált Ausztriai Háznak csupán az akkor élő és a jövőben születendő tagjaira nézve foglal magában jogfosztást, mely a törvény életbelépésekor válván hatályossá, az addig uralkodott IV. K. királyt az uralkodásának megelőzően eltelt idejére vonatkozóan, az Ausztriai Házból származó korábban meghalt királyokat pedig egyáltalában nem detronizálhatta s azoknak a törvény életbelépését megelőző időben érvényben volt közjogi állását a mult eseményeivel való vonatkozásban meg nem változtathatta s illetve annak kiváltságos jellegét ebben a vonatkozásban meg nem szüntethette. Mindezekből pedig az következik, hogy amennyiben a fentebb felhívott törvénnyel kimondott trónvesztés hatálya előtt uralkodott s már meghalt királyok ellen az uralkodásuk idejével és tényeivel vonatkozásban, bár a detronizáló törvény hatályba lépése után követtetett is el olyan cselekmény, mely a hatályban levő büntető törvények szerint a király sérelmére elkövetett valamely bűncselekmény tényálladékát kimeríti, annak tettese vagy részese nem szabadulhat a büntetőjogi felelősség alól, hanem azok cselekményét ezen tényálladéknak s az arra vonatkozó törvénynek megfelelően kell elbírálni. Már pedig kétségbe nem vonható történeti tény, hogy I. F. J. a halálig, őt követően pedig IV. K. a detronizáló törvény hatályba lépéséig 1921. november 6.-ig Magyarországnak törvényes királya volt s a vád alapjául szolgáló röpiratnak fentebb idézett kitételei nyilvánvalóan az ő törvényes uralkodásuk idejére és tényeire vonatkoznak s vádlottnak reájuk, mint volt uralkodókra vonatkozó véleményét foglalják magukban. Ezek szerint tehát a jelen ügy elbírálására az 1921 : XLVII. t.-c. rendelkezéseinek semmi hatása sem lehet s a vádlott bűnösségének kérdését kizárólag az érvényben lévő büntető törvények alapján kell eldönteni. IV. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy vádlott a szóbanforgó röpiratának vádba vett kitételeivel I. F. J. és IV. K. meghalt magyar királyok ellen sértést követett el. Az olyan uralkodói magatartás ugyanis, amilyent a vádlott a valónak elfogadott tényállás szerint néhai I. F. J. és néhai IV. K. vo^t magyar királyoknak tulajdonit, s azok a jelzők, amelyekkel őket, mint uralkodókat jellemzi, alkalmasak az emberi méltóság lealacsonyítására s egy