Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 79 vétetett, hogy a vádlott tettében a terhére megállapított vétség tényálladéki elemei nem foglaltatnak. A többi panasz mint alaptalan a Bp. 36. §. első bekezdése értelmében elutasíttatott. A való tények szerint ugyanis a miniszteri váltókon dolgozó kezelőnő K. M. vádlottnak a Teréz-központban a 1 l-es tranzit munkahelyen teljesített hivatalos szolgálata közben jelezte, hogy a gödöllői kir. kastély a hadi központot kéri s a vádlott ennek folytán adván le a hadi központnak az avizótt a hadi központ részéről jelentkező kezelőnő ez alkalommal mondotta be, hogy L. rendelte el stb. T. T.-né vádlott pedig önkéntes szolgálatot teljesítve, a miniszteri váltókat kezelte s a kézihallgatót állandóan a fülén tartva, a kir. ítélőtábla ítéletében 1—3. pont alatt megjelölt távbeszélőn folytatott beszélgetéseket kihallgatta és azokat tisztviselő társainak elmondta. E tényekből nyilvánvaló, hogy mindkét vádlott hivatali állásban jutott a vád alapjául szolgáló távbeszélőn folytatott beszélgetés tudomására. Azokból a további tényekből pedig, hogy az 1918. évi augusztus hó 31. napján kiadott és 1918. évi október hó 1. napjától érvényes távbeszélő üzletszabályzat 1. pontja szerint a távbeszélőn folytatott beszélgetés kihallgatása, s 2. pontja szerint a távbeszélőn hallott beszélgetés tartalmának vagy annak mással közlése tilos : okszerűen következik, hogy a távbeszélőn folytatott beszélgetés tartalma a hivatali személyzet minden tagjára nézve, tehát a vádlottra nézve is, aki a hivatali személyzethez tartozott, hivatali titok és nyilvánvaló, hogy a vádlottnak erről hivatali állásánál fogva tudomása volt. Abból a ténykörülményből viszont, hogy az idézett üzletszabályzat a távbeszélőn hallott beszélgetés tartalmának mással való közlését illetően a tekintetben, hogy a „más" alatt ki értendő, megkülönböztetést, vagy korlátozást nem tesz, ebből az okból, valamint a rendelkezés által megóvni célzott és másként meg sem óvható közérdekre figyelemmel világos, hogy a más alatt nemcsak a hivatali személyzeten kívüli személyek, hanem a hiatvali személyzet tagjai is értendők. Ennélfogva, s mert az ártalom tényleges bekövetkezése, a Btk. 479. §-ban meghatározott vétség tényálladékához nem tartozik,