Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

80 Anyagi jog. viszont a szóbanforgó beszélgetések az állam érdekében folytattatván, a távbeszélőn folytatott e beszélgetéseknek másokkal való közlése ez érdek ártalmára szolgálhatott, amit a vádlottak hivatali állásuknál fogva kételyt kizáróan szintén tudtak és a beszélgetést ennek tudatában másokkal mégis közölték: a vádlottak cselekményei az idézett törvényszakaszba ütköző hivatali titok elárulása vétségének összes tényálladéki elemeit kimerítik. Az alsóbbfokú bíróságok tehát törvényszerűen állapították meg, hogy azok bűncselekmények, stb. 798. szám. 1890: Il.t.-c. Védjegybitorlás esetén a sértettnek a törvény által előírt módon el°terjesztett kívánságára a marasztaló ítélet indokaival együtt egész t-c 91 § terjedelmében közzéteendő. Sérti a törvényt olyan ítéleti rendelkezés, amely a marasztaló ítélet rendelkező részének is csak egy töredékét, azt is indokolás nélkül parancsolja közzététetni. J. E. 1922. június hó 20-án B. I. 3083/1922. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Magyar István kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Ligetkuty Iván koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa a védjegy bitorlás kihágása miatt jogerősen elítélt G. J. és társai ellen a b. —i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1921. évi július hó 1. napján B. IV. 23115/1920-27. szám alatt, a b.—i kir.. törvényszék által pedig a vádlottak fellebbezésére 1922. évi június hó 14-napján 1. B. X. 12383/1920. szám alatt jogerős ítélettel elintézett bűnvádi pert a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán vizsgálat alá vette és a következő határozatot hozta: A kir. Kúria jogegységi tanácsa a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata következtében kimondja, t)ogy a b.—i büntető kir. törvényszék mint fellebbezési büntető bíróság a védjegybitorlás kihágása miatt jogerősen elítélt G. J. és társai bűnügyében az 1922. évi január hó 14-én B. X. 12383/1920. szám kelt ítéletével megsértette az 1890: II. t.-c. 27. §-ának harmadik bekezdésében foglalt törvényes rendelkezést az által, hogy a sértettnek a törvény által előírt módon előterjesztett kívánata ellenére a marasztaló ítélet rendelkező részének is csak egy töredékét s ezt is indokolás nélkül rendelte közzététetni, holott a felhívott törvényhely parancsoló rendelkezése szerint a sértett félnek a tárgyalás folyamán kifejezett kívánatára elrendelendő, hogy az ítélet egész