Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

70 Anyagi jog. hogy a törvényszéki orvos olyan véleményt adott, amilyent az. elnök kívánt s nem olyant, a mely a megvizsgált állapotának megfelelő. Ez az állítás valóság esetében sértett ellenében bűnvádi* esetleg fegyelmi eljárás megindításának oka lehet. Ugyanakkor, ugyanott Z. F. s.—i kir. törvényszéki tanácselnökkel, tehát közhivatalnokkal szemben hivatásának gyakorlására vonatkozólag, azt a megszégyenítő kifejezést használta, hogy bírói működése által a magyar igazságszolgáltatás ügyét hazafiság szempontjából veszélyeztetve látja. A kir. törvényszék ezért: stb. Ellenben vádlottat a dr. Sch. 0. sérelmére elkövetett, az 1914: XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző s a 3. §. 2. bekezdése 2. pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének vádja alól a Bp. 326. §• 5. pontja alapján felmenti. Indokolás: A kir. ügyész vádat emelt B. P. vádlott ellen az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző és a 3. §. 2. bekezdés 2. pontja szerint minősülő háromrendbeli rágalmazás vétsége miatt, mert vádlott dr. Sch. O. s.—i kir. törvényszéki orvosról, dr. W. K. s.—i kir. törvényszéki elnökről és dr. Z. F. s.—i kir. törvényszéki tanácselnökről hivatásuk gyakorlására vonatkozóan mások előtt olyan tényeket állított, amelyek valóság esetén az illetők ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának okai lehetnek stb. A kir. törvényszék a vádlott beismerése s a főtárgyaláson ismertetett 2. sorsz. a Fgy. 14/1921. szám. fegyelmi tárgyalási jegyzőkönyv másolata, illetve annak tartalma alapján megállapította a rendlkező részben írt tényállást. Vádlottnak a dr. Sch. 0. sérelmére elkövetett cselekményét illetőleg a kir. törvényszék megállapította, hogy e sértett mint törvényszéki orvos, nem közhivatalnok s az ő sérelmére így csak az 1914 : XLI. t.-c. 1 §-ába ütköző és e szerint minősülő egyszerű rágalmazás vétségének esete forog fenn, a mely vétség magánindítványra üldözhető. Minthogy azonban dr. Sch. 0. részéről magánindítvány előterjesztve nem lett, az hiányzik, vádlottat a dr. Sch. 0. sérelmére elkövetett, az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző s a 3. §. 2. bekezdésének 2. pontja szerint minősülő rágalmazás vétségének vádja alól, a Bp. 326. §. 4. pontja alapján fel kellett menteni.