Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 71 II. A gy.—i kir. ítélőtábla következően ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja stbIIÍ. A m. kir. Kúria a felhatalmazásra hivatalból üldözendő három rendbeli rágalmazás vétsége miatt B. P. ellen indított bűnügyet, amelyben a gy.—i kir. törvényszék 1923. évi március hó 13. napján B. 170/5—1923. szám alatt, a gy.—i kir. ítélőtábla pedig a kirügyész és a vádlott fellebbezésére 1923. évi június hó 4. napján B. 935/8—1923. szám alatt ítéletet hozott, a kir. főügyész és a vádlott által bejelentett, a vádlott részéről írásban is indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a vádlott semmiségi panaszát, valamint a kir. főügyész semmiségi panaszának a Bp. 385. §. 3. pontjára alapított részét elutasítja; ellenben a kir. főügyész semmiségi panaszának a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított azt a részét, melyet a miatt jelentett be, mert a J. F. dr. sérelmére elkövetett cselekmény nem rágalmazásnak, hanem becsületsértésnek minősíttetett, úgyszintén a Bp. 385. 1. b) és c) pontjára alapított azt a részét, melyet amiatt jelentett be: mert a Sch. O. dr. sérelmére elkövetett cselekmény nem minősíttetett hivatalból üldözendőnek és vádlott ezen vád alól felmentetett, alaposnak találván, mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletének idevonatkozó részeit, a becsületsértésért kiszabott büntetéssel együtt megsemmisíti, vádlottnak a J. F. dr. sérelmére elkövetett cselekményét az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 3. §. második bekezdése szerint büntetendő és a 9. §. 4. pontja szerint felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségének minősíti és továbbá bűnösnek mondja ki a vádlottat az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző, a 3. §. második bekezdése szerint büntetendő és a 9. §. b) pontja szerint felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségében azért is, mert fegyelmi ügyének 1922. évi június hó 24. napján tartott tárgyalásán Sch. O. dr. kir. törvényszéki orvosról azt állította, hogy az orvosi bizonyítványokban betegségét s annak gyógytartamát illető eltérések okát abban látja, hogy elnöke a törvényszéki orvossal, megvizsgáltatását megelőzően beszélt és így az ő esetében is az történt, ami hasonló esetekben történni szokott, hogy a törvényszéki orvos