Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

24 Anyagi jog. az őt a záróra be nem tartása miatt fel ne jelentse s hogy ez által kötelességét megszegje 20 Kor. ajándékot adott Indokolás:.... Sz. Gy. bizonyított cselekményére nézve a kir. törvényszék minősítés szempontjából elhatározónak tekintette azt a körülményt, hogy P. K. azon már kialakult erős akaratelhatározással lépett fel Sz. Gy.-gyelszemben, hogy tőle pénzt fog szerezni s hogy őt a záróra be nem tartása miatt nem fogja feljelenteni. A joggyakorlat a pénzadás tényét, tekintettel a hivatali kötelesség megszegésének tényleges eredményére, felbujtásnak tekinti. Azonban a jelen esetben P. K.-t már nem kellett reábírni, mert ő belsejében készen volt s kész tervét hajtotta végre, midőn az ajtót kinyittatta s 20 koronát kért. Hogy Sz. Gy. nem akarta reábírni P. K.-t hivatali kötelességének megszegésére, hanem a kezdeményezés a rendőrvezető kezében volt, bizonyítja Sz. Gy.-nek a kir. ügyészséghez benyújtott feljelentése, a mellyel önmagát is vádolva P. K. zaklatása és szipolyozása elől menekül. P. K. abbeli elhatározását, hogy ő a jelen esetben nem akarta a korcsmárost feljelenteni, s ehhez az akarat elhatározáshoz a 20 koronás ajándék nem adhatott már hozzá semmit, bizonyítja és érthetővé, elfogadhatóvá teszi P. védekezése s az egész mulatozó társaság felfogása: hogy a külön helyiségben való tartózkodás és nem fizetés, nem képez záróra megszegést. Miután azonban Sz. Gy. mégis a végett adta a 20 K. ajándékot P. K. rendőrvezetőnek, hogy ez kötelességét megszegje és a záróra be nem tartását fel ne jelentse — cselekménye kimeríti a Btk. 470. §-ában meghatározott megvesztegetés vétségének összes tényálladéki elemeit s ezért őt a beállott eredménytől függetlenül s az ügyészi indítványtól eltérően ebben kellett bűnösnek kimondani II. A kir. Kúria megvesztegetés bűntette miatt vádolt P. K. és Sz. Gy. ellen az u.—i kir. törvényszék előtt a gyorsított bűnvádi eljárás rendes szabályai szerint folyamatba tett s ugyanott 1916. évi április hó 27-én 564/1916. B. szám alatt hozott ítélettel elintézett bűnvádi pert a kir. ügyésznek, valamint P. K. vádlottnak és védőjének semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A kir. ügyésznek mindkét vádlott terhére a Bp. 385. §. 1. a) pontja és Sz. Gy. vádlott terhére a Bp. 385. §. \.b) pontja alapján is bejelentett semmiségi panasza alaposnak találtatván, az