Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

Anyagi jog. 25 elsőbíróság ítélete abban a részében, mellyel a vádlottak egy rendbeli a Btk. 467. §-ába ütköző megvesztegetés bűntettének vádja alól felmentettek, Bp. 385. §. 1. a. pontjában foglalt semmiségi okból, az elsőbírósági ítéletnek Sz. Gy. vádlott cselekményét minősítő része pedig a Bp. 385. §. 1. b) pontjában foglalt semmiségi okból, a vádlottak büntetését megállapító és Sz. Gy. vádlott büntetése végrehajtásának felfüggesztését elrendelő résszel együtt a Bpn. 33. §. első bekezdése értelmében megsemmisítettik és vádlottak bűnösöknek mondatnak ki és pedig P. K. mint tettes, Sz. Gy. pedig mint a Btk. 69. §. 2. pontja szerinti bűnsegéd a Btk. 467. §-ába ütköző és ugyanezen szakasz szerint minősülő megvesztegetés bűntettében, melyet azáltal követtek el, hogy a Sz. Gy. által ételekben és italokban adott ajándék fejében Sz.—n 1915. évi szeptember havában P. K. rendőrőrvezető nevezettet a záróra be nem tartása miatt fel nem jelentette és ezzel hivatali kötelességét megszegte; továbbá Sz. Gy.nek az elsőbíróság által a Btk. 470. §-ába ütközőnek minősített cselekményét a Btk. 467. §-ába ütközőnek és e szakasz, valamint a Btk. 69. §. 2. pontja szerinti megvesztegetés bűntettében való bünrészességnek minősíttetik Indokok: A kir. ügyésznek a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontja alapján érvényesített semmiségi panasza alapos. A kir. Kúria ugyanis Sz. Gy. vádlottnak önmagát is terhelő és K. P. tanú által is támogatott vallomása által bizonyítottnak veszi, hogy P. K. vádlott 1915. évi szeptember havában Sz. Gy. korcsmájába bejött, ott kardjával hadonászva kijelentette, hogy ő az úristen a zárórára nézve, 7—8 pohárka unikumot ivott meg, anélkül, hogy annak, árát kifizette volna s ezt Sz. Gy. azért adta P. K.-nak, hogy őt a záróra be nem tartása miatt fel ne jelentse, amit ez meg is tett és így hivatalos kötelességét jutalom fejében megszegte; az a körülmény, hogy a jutalom csekély volt, a cselekményt büntetendő jellegétől meg nem fosztja, mert a Btk. 467. §-ának az ajándék vagy jutalom nagyobb értéke tényálladéki elemét nem képezi. Tévedett ennélfogva az elsőbíróság abban, hogy vádlottak bűnösségét meg nem állapította, miért is ítéletét e részben meg kellett semmisíteni és bűnösségöket meg kellett állapítani. P. K. eme cselekménye megvalósítja a Btk. 467. §-ába ütköző bűncselekmény összes tényálladéki elemeit, cselekménye tehát e szakaszba ütköző megvesztegetés bűntettének volt minősítendő.