Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

64 Anyagi jog. már elkövette, a visszavonás pedig csak mint enyhítő körülmény jöhet figyelembe... A kir. főügyész panasza alaptalan, mert habár téves a kir. ítélőtáblának az az álláspontja mintha az irányadó tényállás W. M. vádlottat illetően a Btk. 374. §-ban meghatározott bűnpártolás tényálladékának alkatelemeit nem foglalná magában, minthogy W. M. vádlott azzal, hogy a rendőrkapitányi hivatalnál a Sz. F. ellen sikkasztás büntette miatt folytatott nyomozás során a nevezett érdekében hamis tanúvallomást tett, neki kétségtelenül segítséget nyújtott arra, hogy a büntető eljárás sikere meghiúsuljon és Sz. F. büntetlenül maradjon; — figyelembe véve azonban, hogy a Btk. 225. §-a eltérően a 224. §. rendelkezésétől, — megszorítás nélkül nem büntethetőnek nyilvánítja azt, aki hamis tanuzását az illető hatóságnál visszavonja, mielőtt ellene feljelentés történt, vagy a bűnvádi eljárás megindíttatott és mielőtt a hamis tanúzásból másra hátrány háramlott volna, — helyes a kir. ítélőtáblának az a felismerése, hogy a Bp. 225. §-ban biztosított kedvezmény a törvény s a törvény alkalmazás logikájánál fogva a W. M. részéről a nyomozó rendőrhatóságnál tett és esküvel meg nem erősített hamis tanúvallomással elkövetett bűnpártolás vétségére is kihat és így W. M. ezért sem büntethető 607. szám. §. A vádlott bűnössége szempontjából közömbös, hogy a hamisnak bizonyult vádját közvetlenül az eljárásra jogosult hatóságnál, vagy pedig a Bp. 89. §-a értelmében a feljelentés áttételére köteles más hatóság vagy más hatósági közeg előtt emelte-e ? E. H. 1917. évi november hó 7-én. B. IV. 5010/1917. sz. Elnök : Varga Ferenc kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Tahy Mihály kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Ligetkuty Iván koronaügyészi helyettes. A kir. Kúria a hamis vád büntette miatt vádolt K. D. ellen a b.—i kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1916. évi március hó 24-én 8000/1916. B. sz. alatt, a k— i kir. ítélőtábla által pedig a kir. ügyésznek valamint vádlottnak és védőjének a fellebbezésére 1917. évi június hó 4-én 839/1916. B. szám alatt elintézett bűnvádi pert vádlottnak és védőjének írásban is indokolt semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, a következő végzést hozott: A semmiségi panaszok elutasíttatnak.