Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

Anyagi jog. 53 folyamatba tett s ugyanott 1916. évi október hó 19-én B. 3546. sz. alatt elintézett bűnvádi ügyet a kir. ügyész semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék ítélete a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján megsemmisíttetik s vádlott bűnösnek mondatik ki a Btk. 171. §-ának második bekezdésébe ütköző izgatás vétségében, amit azáltal követett el, hogy B.-ban a községházán 1916. évi június hó 16-án a hadisegély felvétele végett megjelent asszonyok által alkotott gyülekezeten nyilvánosan kiabálva azt mondta : „asszonyok írjatok férjeiteknek, én is írok az enyémnek, hogy szökjenek meg a rajvonalból, ne harcoljanak, hanem jöjjenek haza, keressenek kenyeret, ha nem kapunk segélyt"... Indokok: A kir. törvényszék a fentebbi tényállás megállapítása mellett vádlottat azért mentette fel, mert úgy találta hogy vádlottnak az összegyűlt asszonyokhoz intézett felhívása nem volt komoly s vádlott szándéka nem irányult bűncselekmény elkövetésére. Ezt az álláspontját a kir. törvényszék arra alapította, hogy a hadisegély felvétele végett összegyűlt asszonyokat a községi bíró meggyalázó kifejezésekkel illette s elkergette és vádlott e feletti elkeseredésében és indokolt felháborodásában használta a kifejezésket és hogy a felhívás teljesítése a fenforgó viszonyok között a cenzúra miatt csaknem kivihetetlen. A kir. törvényszék álláspontja téves. Mert az elkeseredésből és felháborodásból csak a meggondoltság, de nem egyszersmind a komolyság hiányára lehet következtetni, az a körülmény pedig, hogy a felhívás teljesítése nehézségekbe ütközik, a bűncselekmény tényálladéka szempontjából teljesen közömbös. A szándék hiányára fektetett érvelés sem alapos, mert kétségtelen, hogy ama kifejezéseket vádlott tudatosan használta, ez pedig a szándék tekintetében a bűncselekmény tényálladékához elegendő. Ezeknél fogva a kir. ügyésznek a Bp. 385. §. \.a) pontjában meghatározott semmiségi ok miatt bejelentett s a koronaügyész részéről fentartott semmiségi panasza folytán a kir. törvényszék ítéletét a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében megsemmisíteni s vádlottat bűnösnek ítélni kellett. A cselekmény azért minősíttetett a vádtól eltérően a Btk. 149. §-ába ütköző felhívás büntette helyett a Btk. 171. §-ának második bekezdése alá eső izgatás vétségének, mert a Btk. 149. és 134. §-a